A zilahi református árvaházról – egy budapesti teológus
szemével
Az árvaházat az Ágoston Sándor Alapítvány egyik erdélyi misszói útján
ismertem meg. Csak néhány órát töltöttünk ott, mégis nagy hatással volt rám
mindaz, amit ott láttam és hallottam. Az otthont egy református házaspár
tartja fent, és vezeti. A nevelőapa karosszérialakatos és autófényező, a
nevelőanya pedig a háztartással és a gyerekekkel van elfoglalva egész nap.
Nem úgy kell azonban elképzelnünk ezt a helyet, mint egy intézményt, ahol a
gyerekeknek úgy érzik magukat, mint egy iskolában. Bár 19 gyermeket fogadott
magához az Erdődi házaspár, Julika és Béla, mégis sikerült megőrizni a
családias, belsőséges légkört. A kisebb gyermekek édesanyának szólítják
nevelőanyjukat...
Sok kis szobát alakítottak ki saját kertes házukban, így mindenkinek van
lehetősége másod, harmadmagával csendben tanulni, kényelmesen aludni, vagy
beszélgetni. Az étkezésekkor viszont együtt ül le a család. A falakon a
gyerekek képei, írásai, fényképek vannak.
A házaspár keresztyén hátteret is ad a gyerekeknek, bár nem erőltet rájuk
semmit. Inkább eléjük élik hitüket, az Istenbe vetett bizalmukat.
Ezek a gyerekek komoly lelki sérülésekkel érkeztek hozzájuk. Fel kell
dolgozniuk, hogy nem kellettek testi szüleiknek. Köztük sokan különféle
betegségben is szenvednek. Rengeteg szeretet kell hozzájuk, amit kitartó és
következetes nevelés kell kísérjen.
Az árvaház anyagi helyzete is nehéz. Sajnos nem kapnak minden gyermek után
támogatást. Szeretnének viszont minden gyermekből jó szakembert, vagy
diplomás értelmiségit nevelni.
Miként kapcsolódott be ebbe a szolgálatba az Ágoston Sándor Alapítvány? A
már említett utunk után a saját református gyülekezetemnek elmesélve 25-en
különböző összeget ajánlottak fel az árvaház javára. Egy évre azt vállaltuk
közösen, hogy 40000 Ft-ot adunk havonta a gyerekek nevelésének céljára.
Isten hatalmas munkáját látom e mögött, hiszen Ő indította a szíveket erre.
Körülbelül kéthavonta találkoztunk ezután a családdal. Hol mi mentünk
hozzájuk, hol ők jöttek Katica nevű lányuk budapesti kezeltetése miatt.
Ilyenkor ruhákat, játékokat és könyveket is tudtunk adni nekik, mert mindig
szívesen adományoztak erre a célra azok, akik értesültek róluk.
Katica súlyos sérülést szenvedett, amikor test szerinti szülei lúgot
öntöttek a torkába. Az is Istennek köszönhető, hogy egyáltalán életben
maradt. A tizenhárom éves leányra 2006 őszén komoly műtét várt. Ennek súlyos
anyagi fedezetét is elő kellet teremteni, mivel a műtétet csak Budapesten
tudták végrehajtani, ők viszont román állampolgárok. A Magyar Nemzet
napilapban megjelent a műtét előtt egy cikk erről a családról, és a
beavatkozásról is. Ezt követően néhány hét alatt 1200000 Ft érkezett
adományként az alapítványunk számlájára. Így, a közös segítségnek
köszönhetően végrehajthatták ezt a fontos műtétet. Bár nem volt egyszerű,
mintegy hat órát vett igénybe, ma már jól van a kislány, táplálkozása is
könnyebben megy.
Karácsony alkalmából sok apró ajándékot vittünk nekik. Fontosnak tartjuk a
kézzelfogható segítségnyújtáson túl, hogy bátorítsuk, imádságainkban
hordozzuk őket, a személyes kapcsolat ápoljuk velük. Az a reményünk, hogy a
Julika és Béla áldozatos munkájához, ha csak egy kicsit is, de
hozzájárulhatunk, erőt és bátorítást adhatunk. Isten áldja szolgálatukat, és
a gyerekeket!
