Száz éve, 1907-ben alapították a Baár–Madas Református Gimnáziumot. A centenáriumi ünnepségsorozat egyik eseményeként közel másfél napon át, pontosan 1907 percen keresztül folyamatosan, éjjel-nappal fociztak diákok, tanárok és lelkészek az iskola tornatermében. Április 27-én délben az első meccset lelkészek és az iskola tanárai vívták.

A kezdőrúgást Szabó István, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke végezte el, aki a meccs hátralévő részét is a pályán töltötte, és bravúrosan védett a lelkészek csapatában. Tombor László, a Baár–Madas iskola igazgatójának derekas lövéseit is többnyire hárította. A kemény, egyórás focimeccset követően a püspök elmondta, hogy régebben bizony jobban ment neki a foci, amatőr csapatokban játszott, mindig kapus volt.

–Az 1907 perces focimeccs megrendezése, úgy gondolom, nagyon jól beleillik abba az ünnepségsorozatba, amelyet az iskola tart a centenárium kapcsán. Az eltelt száz év ellenére a Baár–Madas a legújabb alapítású iskolánk, a pápai református kollégium például 1536-ban kezdte meg működését, de ez az iskola mindig is a református iskolák élvonalába tartozott, és mivel a Dunamelléki Egyházkerület a fenntartója, szívem minden kívánsága az, hogy a református iskolák között a legelső legyen.

Szabó István püspök hozzátette, mindent megtesznek az iskola színvonalas üzemeltetéséért:

–Amit tudunk, megadunk a Baár–Madasnak, de hálásan köszönjük a II. kerületi önkormányzat, a szülők és a cégek támogatását is. Bizony, sok kéznek és szívnek kell megmozdulnia a mai nehéz helyzetben, hogy akár a Baár–Madast, akár bármely más iskolát méltó körülmények között tudjunk fenntartani.

Tombor László igazgató a maratoni hosszúságú focimeccs szervezéséről elmondta, hogy a csapatok osztályonként előre jelentkeztek, az éjszaka is játszó csapatok –akik a felsőbb éves gimnazistákból álltak össze– a saját tantermükben aludtak hálózsákban. Emellett filmeket vetítettek a diákoknak, akik a számítógéptermet is használhatták.

–Nagy öröm volt, hogy a szülőket is be tudtuk vonni a rendezvény lebonyolításába. Ők látták el –az iskola orvosa mellett– például az állandó orvosi felügyeletet, és a mérkőzésvezetők nagy része is közülük került ki, de szintén egy szülő biztosította a 250 résztvevő részére a jelentős ásványvizet is. Őszintén mondhatom, közös volt a szervezés, és most közös az öröm is! A rendezvény a diákok között komoly közösségformáló erőt is képvisel, hiszen erősíti az egymásrautaltság, a szolidaritás érzését: ha valaki nem megy el, helyette kétszer annyit kell egy társának vállalnia, ha valaki megsérül, egy társa azonnal beugrik a helyére. Maradandó élmény az éjszaka játszó csapatok számára, hogy abban a tanteremben alszanak, amelyben év közben 180 napig tanulnak – tette hozzá az igazgató.