Ünnepi műsorral tisztelegtek múlt héten az Aradon kivégzett 13
honvédtábornok és a Pesten mártírhalált halt gróf Batthyány Lajos
miniszterelnök emléke előtt a Baár–Madas Gimnáziumban. Budapesten
egyedülálló, a szabadságharc hőseiről készült emlékszobrot is avattak az
iskolában.
Tombor László igazgató szerint sajnálatos módon napjainkban a múlt ismerete
már nem annyira fontos, sok diáknak a nemzeti ünnep csak történelmi
tananyag. Éppen ezért az iskoláknak nagyon komoly szerep jut abban, hogy
tudatosítsák és érthetőbbé tegyék a régmúlt eseményeit.
–Intézményünkben kiemelten fontos szerepet kap a hazaszeretetre való
nevelés, az október 6-i esemény résztvevői pedig méltóak arra, hogy
emléküket megőrizzük.
A megemlékezés során a diákok felidézték a korabeli eseményeket, majd
elhangzott Tóth Kálmán „Mikor az akasztófákat faragták” című verse. Az
igazgató átvette Szák-Kocsis Pál ez alkalomra készített domborművét, mely a
vértanúk és az egykori miniszterelnök képmását ábrázolja. A reliefet készítő
művész elmondta: a fővárosban máig nincs emlékszobra a szabadságharc
hőseinek, ezért mintegy hiánypótlásként készítette el arcképcsarnokát,
melyet az iskolának adományozott.
–Bízom benne, hogy itt még érték a hősiesség, a bátorság és a hazaszeretet.
Az ünnepi műsort előadó 12. e-s tanulók nemcsak pontosan tudják, hogy mi
történt 160 éve, hanem átérzik az események súlyát és jelentőségét. Juhász
Marcell azt mondja, nem szabad elfelejteni azokat, akik a szabadságunkért
harcoltak és a hazáért áldozták életüket. Békési Fanni szerint sokan nem is
tudják felsorolni az aradi vértanúkat, sőt a hét vezérrel tévesztik össze
őket. Pásztor Dániel azt gondolja, hogy az aradiak nélkül talán ma nem
beszélhetnénk a magyar nyelvet.
HT
Helyi Téma, 2009. X. 13.
Fába vésett arcok
A Baár–Madas Református Gimnázium műemléki védettségű, szecessziós épülete
már önmagában is üzen mind külső megjelenésével, mind belső tereivel.
Aranykapunak hívott ékes bejáratát reggelente többszáz diák ostromolja. Ők
már megszokták a patinás burkolatolat, a tiszta falakat, a stílusos, egyedi
készítésű szekrényeket, faliújságokat; ők sietnek, vonulnak, igyekeznek
kellő időben a kellő helyszínen –valamelyik tanteremben– megjelenni. Ám aki
először lép be az intézménybe, visszafogja a lépteit, nézelődik, és engedi,
hogy hasson rá a szépség.
2009. október 5-én a gimnázium földszinti aulájában ünnepélyes
emlékműavatásra gyűlt egybe sok tanár és diák. Olyan alkotást lepleztek le,
amely az önfeledt nézelődés helyett megálljt parancsol, és megrendítő
emlékezésre sarkall. A különleges mementónak története van. Az építész,
szobrász és fafaragó művészember –Szák-Kocsis Pál– kezébe akadt egy kivágott
körtefa törzsének enyhén hullámvonalas, gyönyörűen erezett darabja. Ez
–elmesélése szerint– szinte kérte, hogy valami méltót készítsen belőle.
Ekkor eszébe ötlött az őt régóta nyugtalanító tény: az aradi vértanúknak
egész Budapesten nincs emlékszobruk.
Nem emlékszobor készült, hanem fafaragás. A hosszúkás, hullámvonalas fába
arcok vésődtek, és az arcok összeérnek, így alkotva egységet; az arcok
egyszerre sugároznak hősiességet és megtörtséget, elszántságot és
belenyugvást. Az alkalom kapcsán versírásra is ihletet kapott művészt
idézve: „Férfiak arca – tizennégy izzó szempár néz ide ránk. A szabadság /
áldott szentjei, bátor, vértanú hősök”. (Azért tizennégy, mert az emlékfán
Batthyány Lajos is szerepel.)
A mementó méltó helyét kereste. Alkotója a Baár–Madas auláját ilyennek
tartotta. Évente megkoszorúzzák majd, de a hétköznapokban is lesz, aki
meg-megáll előtte, és emlékezik. Talán a mindig céltudatosan és zajosan
közlekedő diákok is lelassítják a lépteiket, ha elhaladnak mellette.
Berényi Eszter
Reformátusok Lapja, 2009. X. 18.