Advent első vasárnapjára voltunk hivatalosak az izsáki református gyülekezetbe. A gyülekezetet és az Izsák környékén élő, határon túli magyar területekről származó embereket összetartó egyesület meghívása egybecsengett a kuratórium azon szándékával, hogy a szolgálatába megpróbál bevonni gyülekezeteket és gyülekezeti tagokat. Már megtapasztaltuk, hogy sok gyülekezetnek műemlékeink védelme, elhagyott templomaink renoválása, a szórványgyülekezetek ápolása nem közömbös ügyek. Mivel közhasznúvá válásunkkal több új út is megnyílt előttünk, szerettünk volna ezek közül párat járhatóvá tenni.

Az izsáki lelkész, Nagy Árpád, korábban az alapítvány kuratóriumának vezetője volt. A bevezető áhítat után örömmel hallgatta beszámolóinkat az alapítvány tevékenységéről, mert -mint mondta- talán az alapító sem gondolta volna, hogy egyszer ilyen lehetőségek nyílnak majd meg a teológusok előtt ebben a szolgálatban. Az elbeszéléseket képekkel és versekkel próbáltuk színesíteni, később úgy tűnt, sikerült. A műemlékek védelméről szóló bemutatónkat két erdélyi templomról és helyzetről készült rövid dokumentumfilm készítette elő, melyeket B. Nagy Veronika, a bukaresti televízió magyar adásának korábbi munkatársa rendezett. Ezekért már önmagukban is megérte ott lenni. De fontos volt még elmondani azt is, hogy mennyit változtak ezek a pusztulásnak indult templomok és milyen terveink, ötleteink vannak, amelyek megvalósításában akár a gyülekezet egésze, akár egy része részt vehet. Ehhez a döntéshez szerettünk volna segítséget nyújtani az alapítványunk bemutatásával.

Reméljük, hogy az izsáki gyülekezet meghívásának elfogadásával egy komoly lépést tehettünk abba az irányba, amelyikben teológusok és gyülekezetek tudnak együtt dolgozni, még hatékonyabbak lenni!