Tavaly immáron negyedik alkalommal a Budapesti Protestáns Felsőoktatási Szakkollégium fővárosban tanuló vidéki evangélikus és református hallgatói az Ágoston Sándor Alapítvánnyal közösen, a nyarukból egy hetet az erdélyi magyar református testvéreik társaságában töltöttek közös munkával.

2009 nyarán kerestük fel első ízben mintegy harminc önkéntessel a Dés és Beszterce között fekvő Felőr községet. Nem kirándulni jöttünk a Nagy-Szamos völgyébe, hanem azzal a céllal, hogy a két kezünkkel mi is hozzátehessünk valamit a környékbeli szórványban élő magyar gyermekek iskolájának munkálataihoz.

Amikor először jártunk Felőrön, az iskolaépület komoly berendezés nélkül és vakolatlanul, de már állt. A mi feladatunk az elhanyagolt, hol csatatérre, hol ősbozótosra emlékeztető „kert” iskolaudvarrá alakítása lett, aminek a több mint kéttucatnyi egyetemista nagy kedvvel állt neki.

Egy hétnyi munka után már szembeszökő volt a változás: a törmelékkel teli, egyenetlen telek egy részét terebélyes focipálya számára alakítottuk át, amelyet az egyik oldalt vízelvezető csatorna, a másikon csinos padsor szegélyez immár. Még 2009 őszén be is vetettük a pályát, aminek köszönhetően 2010-től sportolhatnak itt a helyi fiatalok, nyaranként a mi csoportunkkal is megmérkőzve.

Az érdem, de a munka is közös volt: korántsem lehetett volna ennyire sikeres az első felőri hetünk, ha nem láttak volna el bennünket a falubeli asszonyok annyi földi jóval, férjeik és gyermekeik pedig nem nyújtottak volna segítséget napközben kinn a terepen.

Felbuzdulva az első tábor senki által nem várt eredményein és nem feledve azt a tarisznyányi erdélyi élményt, amellyel gazdagodhattunk, 2010 nyarának még nagyobb szabású tervekkel vágtunk neki. Immáron két hétig dolgozott Felőrön egy nagyobb csoport, de több társunk egy egész hónapot töltött a faluban az elő- és utómunkálatokból is kivéve a részét. Ennek megfelelően komolyabb eredményeket könyvelhettünk el. Átgyalulva egy egész kamionnyi fát a tekintélyes méretű telek köré végig sikerült felállítanunk a kerítést, a futballpálya szomszédságában pedig 2010 és 2011 nyara során egy félig nyitott, nyári közösségi teret építettünk!

A helyiek, az Alapítvány és a szakkollégisták vállvetve végzett munkája közben nem csupán az iskola körüli udvar, hanem a brigádokat alkotók közössége, magyar és református identitása is épült. Önmagában már az is missziónak tekinthető, hogy sokaknak életükben először nyílott alkalma arra, hogy eljusson Erdélybe.

Az iskolát idén augusztusban szentelte fel Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, tennivaló azonban akadt még az udvaron. Ahhoz, hogy gondozott környezet fogadja az első becsengetéskor az elemistákat, a játszótér és park tavaly elkezdett sétányait fejeztük be (betonalap lefektetése, kavicságy kialakítása), illetve a terepet füvesítettük és a szeptemberi iskolakezdésre alkalmassá tettük. Eddigi munkánknak tartoztunk azzal, hogy a csupán alapozóréteggel fedett fafelületeket (kerítés, udvari közösségi épület tető- és vázszerkezete) újrafessük.

Először, ebben az évben a helyi gyerekekkel is szorosabbra fűztük az ismeretségünket: hogy lássuk, kik is lakják be az általunk épített udvart. A felőri és szomszédos Szamos-menti falvak gyerekei számára egy napközi tábort rendeztünk. Minden nap a testi munka utáni pihenőt követően fogadtuk a 4–18 éveseket a változatos területen tanulmányokat folytató, pedagógiai ismeretekkel is rendelkező önkéntes egyetemistákkal.

A foglalkozásokon a nyári vakációjukat töltő gyermekekkel nem pusztán együtt játszottunk, rúgtuk a bőrt, hanem szellemiekben és lelkiekben is gyarapítani kívántuk őket. Ennek megfelelően bibliaórát, kézműves foglalkozást, az idősebbeknek tudományos műhelyeket (fizika, matematika, történelem, magyar nyelv és irodalom) tartottunk. Kora este pedig sorversenyeket és szombat este pedig egy táncházat rendeztünk.

A hét közepén sort kerítettünk egy kirándulásra is, ahol együtt másztuk meg a Csicsó-várához vezető meredek túraösvényt, és ott együtt élvezhettük az elénk táruló Szamos-medence nyújtotta látványt. A közös tanulás, időtöltés során –ahogy a hátunk mögött hagyott években a fizikai munka során– óhatatlanul erősödött mind a helyiek, mind a táborszervezők magyarság- és összetartozástudata. Mindezek mellett kiemelten fontos, hogy egy ilyen tábor során a gyermekek érezzék: pusztán politikai határok választják el őket a táboroztató egyetemistáktól, és az anyaországból érkező fiatalok számára szívügy a velük együtt eltöltött idő. Ezt sikerült megvalósítanunk!

Nem titkolt cél, hogy a tavalyi rendezvénnyel a következő évek táborait szerettük volna megalapozni. A felőri iskolát és közösségi pontot egy remek helyszínnek találjuk további magyar-magyar táborok rendezésére, amelynek felépítéséből mi is derekasan kivettük a részünket, a sajátunkként tekintünk rá. Ennek megfelelően idén is több találkozót tervezünk, ahol a tavalyi tábor tapasztalatait már felhasználhatjuk, mint alapot.