Összefoglalás (2012.)
Alapítványunk a külhoni magyarság, különösképpen a szórványban élő magyar
reformátusság támogatására jött létre 1990-ben. Olyan egyházi kötődésű
közösségeket próbálunk támogatni, melyek a szórványmagyarság terheit
hordozzák, így
- gyülekezeteket támogatunk, amelyek önerőből képtelenek saját
épületeik, templomaik rendbehozatalára, és akiknek sokszor még a
legszükségesebb munkálatok elvégzése is gondot okoz,
- gyermekotthonokat látunk el szükséges eszközökkel, anyagi javakkal, az
ott élő fiataloknak szervezünk programokat,
- szórványmagyarság számára épülő iskolák, óvodák kiadásaihoz járulunk
hozzá.
E minden szempontból kisebbségben élő közösségek sokszor nem várhatnak más
helyről segítséget. Munkánk célja nem csupán az egyoldalú segítségnyújtás.
Szeretnénk ezeket a magyar közösségeket bevonni az általunk szervezett
programokba, és segíteni őket, hogy maguk is képesek legyenek hasonló
kezdeményezések elindítására.
2012-ben fokozottan nagy hangsúly került azokra a programokra, melyeket
a külhoni szórványmagyarság körében felcseperedő hátrányos helyzetű
gyermekek számára voltak fontosak.
Zsobokon (Kalotaszeg) egy nyári ötnapos tábort, majd egy őszi hosszúhétvégés
programot tartottunk az itt élő, család nélkül felnövő közel ötven
gyermeknek. Szakemberek segítségével foglalkoztunk a legkisebbektől a
kiskamaszokon át a már-már felnőtt korba lépő fiatalokig mindenkivel.
Kézműves foglalkozástól társasjátékok sokaságáig, néptánc tanítástól
bibliamagyarázatokig személyes beszélgetéseken át igyekeztünk odafigyelni
minden gyermek testi-lelki szükségletére. A programot a Tiszántúli
Református Egyházkerület 500000 Ft-tal támogatta.
Szintén két ízben voltunk Módoson (Vajdaságban), ahol hasonló programot
tartottunk, csak azzal a különbséggel, hogy ott családban felnövő gyerekek
között dolgoztunk, akik azonban a mélyszegénység terhét hordozzák nap, mint
nap. Valamint egész évben hetente két alkalommal folyt anyanyelv ápoló
foglalkozás a módosi, bókai, nagybecskereki, és a további környékbeli falvak
magyar nemzetiségű gyerekei számára. A program szakmai partnere a Vajdasági
Magyar Pedagógusok Egyesülete volt, a szükséges anyagi forrást a NEA 2012-es
szakmai pályázatán elnyert 3,36 millió forintos támogatás biztosította.
Székelyudvarhelyen decemberben tartottunk hosszúhétvégés programot négy
bentlakásos iskola (köztük két református: Zsobok és Nagyenyed, valamint két
katolikus: Csíksomlyó és Tusnádfürdő) tanulói számára, ahol a
családalapítás, a gyermekvállalás, a szülés és születés témakörében külön is
foglalkoztunk fiúkkal és lányokkal. Ezt és még további négy erdélyi utunkat
a Bethlen Gábor Alapkezelő 800000 Ft-os támogatásával valósítottuk meg.
Felőrben (Erdély) pedig idén is több héten át dolgozva a nyáron segítettünk
befejezni azt a szórványközpontot, melynek épületeit a környező 13 település
magyar diákjainak készítettünk az elmúlt sok év alatt. Egyúttal a környéken
élő mintegy 40-45 gyermek számára tartottunk egy hetes tábort. Ennek a
programnak a lebonyolításához több mint másfél millió forintot használtunk
el a Dunamelléki Református Egyházkerülettől működési célra kapott 2millió
forint éves támogatásból. Ugyancsak erre a programunkra fordítottuk az MRE
Zsinatának 2012. évi 275000 Ft-os támogatását.
Borbereken (Erdély) sikerült a Teleki László Alapítvány munkáját segítenünk,
aminek során az éveken át általunk óvott, ápolgatott borbereki
műemléktemplom összeroskadással fenyegető toronysisakját vadonatújra
cserélték. Az általunk végzett munkák anyagi fedezetéül a SZJA közhasznú
szervezetnek felajánlható 1%-ából befolyt összeg állt rendelkezésre.
Felvidéken is dolgoztunk, ahol a Kőrösi közösségi házat folytattuk idén is.
De nem csak gyerektáborokat tartottunk, nem csak építkeztünk, hanem a
legelesettebb kis öregjeinket is meglátogattuk sok elhagyott kis erdélyi
faluban, ahol már csak maroknyi magyar él. Közöttünk prédikáltunk is
református istentiszteleteken.
A fenti programokat azonban nem csak nagy támogatók, mint a Dunamelléki és a
Tiszántúli Református Egyházkerület tették lehetővé, de magánszemélyektől
érkező adományok is. Ez utóbbi támogatások összegükben talán nem érik el a
fentiekét, de rendszerességük miatt, illetve az állandó jelenlétük miatt
nagy bátorítást adnak vállalt feladataink elvégzésében. A támogatók név
szerinti megemlítése nélkül megjegyezzük, hogy van, aki változó anyagi
helyzetétől függetlenül minden hónapban eljuttat hozzánk egy bizonyos
összeget, van aki egy konkrét cél – ilyen például a holtmarosi árvaház
támogatása – érdekében időnként küld adományt. Olyan gyógyszerész-orvos
család is van, akik évek óta készítenek össze gyógyszerekből csomagot, amit
a legrászorultabb szórványvidékekre tudunk eljuttatni. De 2012. december
elején kézzel vart mikulás csizmákat is vihettünk ki több tucat számra
erdélyi gyermekotthonokban felnövő fiataloknak egy támogatónk jóvoltából.
Ami pedig az alapítványunk munkáinak az elismerését illeti áprilisban
Alapítványunk kuratóriumának elnöke átvehette a parlamentben a legnagyobb
kitüntetést, amit kulturális örökségvédelemért Magyarországon valaki kaphat,
a Forster Gyula-díjat.
Egész évben folyt az áldozatos háttérmunka, ezeknek a táboroknak ugyanis a
megszervezése: levelezések, telefonon történő egyeztetések százai, támogatók
keresése, majd lebonyolítása, végül a keletkezett számlák, kiküldetési
rendelvények iktatása komoly munkát igényelt. Ezt az alapítványunk
kuratóriumi tagjai és önkéntesei társadalmi munkában végezték. Egy főt,
bruttó 25000 Ft-os díjazás ellenében abból a célból tudtunk alkalmazni, hogy
a legidőigényesebb iktatásokat, pénztárosi teendőket ellássa. Minden mást,
amit csak lehetett, költség generálása nélkül, magunk végeztünk.