Idén nyáron augusztus 1-10. között immár nyolcadik alkalommal utaztunk az iskola diákcsoportjával Erdélybe. A változékony, olykor kedvezőtlen időjárás ellenére is jó volt a hangulat; az utat szinte végigénekeltük. Legfeljebb a dalok választását az időjáráshoz igazítottuk.

Néhány emlékezetes pillanatot örökítenek meg az itt látható képek, amelyeket szeretettel ajánlunk a kedves érdeklődők figyelmébe.

A második napon a szkerisórai jégbarlanghoz kirándultunk. A képen a Bihari-hegység dimbes-dombos vidéke látható. Ilyen szép tájon vezetett az utunk a barlanghoz.

Bár odakint a hőmérő mintegy 30 fokot mutat, a barlangban augusztusban is csak +1 fok van. A talpunk alatt vastag hóréteg ropog. Az imént még izzadó tenyerünk csaknem odafagy a jéghideg vaskorláthoz.

Természetesen a tűt meg sem próbáltuk megkeresni. Alkonyodott, az idő szorított minket...

Felkerestük a Vajdahunyadtól délre fekvő Demsus kora középkori templomát, amelynek építéséhez római kori köveket is felhasználtak. A templomot egy időben reformátusok használták.

Mindig szeretettel fogadnak bennünket Magyarigenben. Az 1700-as években, Bod Péter idején még javában virágzó mezővárosban 1200 fő befogadására alkalmas barokk templomot emeltek a hívek. Ma a gyülekezet létszáma a tízet sem éri el...

A kép a falu határában lévő temetőből készült.

A környék megismerésében is sokat segít vendéglátónk, Gudor Botond tiszteletes úr, aki ezúttal a freskókkal gazdagon díszített őraljaboldogfalvi templomban mesél a letűnt időkről.

Másik úticélunk hagyományosan a székelyföldi Szentegyháza. A Múzeum szállóban is évről évre nagy szeretettel fogadnak bennünket. Az itt megszálló vendégek a falut méltán híressé tevő Gyermekfilharmóniát támogatják. A közel 100 énekes és 40 zenész gyermek minden évben fellép Magyarországon is. Vezetőjük, Haáz Sándor tanár úr régi jó barátunk.

A képen a szálló ablakából elénk táruló panoráma látható.

A székelykeresztúri néprajzi múzeumot mindenképpen érdemes felkeresni. Gazdag kiállítás mutatja be a székelység küzdelmes életét, tárgyi emlékeit és a vidék élővilágát is. A skanzenben két őzzel is találkozhat a látogató.

Székelyudvarhely központjában 2004-ben avatták fel az emlékezés parkját. Körülöttünk nemzetünk nagyjainak szobrai. A vándor székely arcvonásaiban Wass Albertet ismerheti fel a fürkésző tekintet. Ezek a furfangos székelyek...

Immár harmadik éve színesíti programunkat kézműves-foglakozás. Egy teljes nap a népművészet jegyében, amikor a szunnyadó motívumok kezünk nyomán életre kelnek. Idén ládikát festettünk.

Egy kis napfényre vártunk, hogy az elkészült ládikákat lencsevégre kaphassuk.

Újabban harmadik pillére utazásainknak Kalotaszentkirály. Mostanában kezdjük felfedezni Kalotaszeg rejtett szépségeit. Ezen a nyáron a Szamos mentét jártuk végig. Jósikafalva határában bukkantunk rá egy békésen legelésző ménesre. Amint látható, hamar összebarátkoztunk...

...talán túlságosan is. Nem csak mi voltunk kíváncsiak...

Régóta dédelgetett álmunk valósult meg elzarándokolva Sztánára. Hosszasan bolyongtunk, mire megtaláltuk a Varjú-várat, de érdemes volt. Minket is megérintett az a csend és nyugalom, amiért Kós Károly is annyira szeretett itt tartózkodni.

A fák között megpihenve Kós Károly Régi Kalotaszeg című munkájából felolvasva idéztük fel az egyik utolsó erdélyi polihisztor emlékét.

A „körösfői kertek...” fölött magasodik és hívogatja Kalotaszeg híveit az ezredfordulón felújított református templom. Évről évre felkeressük; szépsége változatlan, látványa és hangulata ámulatba ejt.