2008. február 6-án szép számban gyűltünk össze iskolánk könyvtárában, a „Beszélni nehéz” szakkörön. Miért is volt a szokottnál különlegesebb ez az összejövetel?

Körünkben köszönthettük Bordi András Kazinczy-díjas rádiószerkesztőt. Többen már jól tudták, mire számítsanak, még régi Baár–Madas-beli tanulók is visszalátogattak, mert úgy érezték, ez egy kihagyhatatlan esemény.

Számomra minden új volt, és kíváncsiságom akkor érte el tetőpontját, amikor elhangzott Kerekes tanár úr felkonferálása: „Kétféle ember létezik: aki szereti Bordi Andrást, és aki nem ismeri!” A jó hangulat megalapozását megzenésített versek éneklésével kezdtük. A rádiószerkesztő gitározásával is kedvében járt a lelkes társaságnak. Kedvcsinálóként csak néhányat említek a sok kedvenc közül: Honfoglalás, Ha én rózsa volnék, Don Quijote, A hetedik, Apám hitte…, Ha itt lennél velem….Az éneklést a nyelvtörők követték. „Ede, de bedezodoroztad magad!” – és a negyedik „d” betűnél már összeakad az ember nyelve… Igazán mókás pillanatokat szereztünk egymásnak, ahogy igyekeztünk, kimondani ezeket a komplikált nyelvtörőket. Az Anyanyelvi klub végéhez közeledve helyzetgyakorlatokban mélyülhettünk el. Szituációkban szerepelsz, de nem mondhatod ki az „igen” és „nem” szavakat, vagy csak kérdésekkel válaszolhatsz. Elképesztő figyelmet követelnek. Óriási élmény volt látni, mennyi ötlet van Bordi András tarsolyában.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani, hogy ellátogatott közénk, és részesei lehettünk ennek a fergeteges délutánnak. Remélem, lesz még folytatás, és akkor még többen leszünk, mert Bordi Andrást tényleg meg kell ismerni!