Iskola és könyvtár – egymástól elválaszthatatlan fogalmak

„…a bölcsességre törekvő tanulónak a könyveket az aranynál és ezüstnél jobban kell szeretnie.” (Komensky)

A Baár–Madas Református Felsőbb Leányiskola és Nevelő-intézet 1910-11. iskolai évéről készített Értesítő már említi a könyvtárt a következő módon: „A tanári könyvtár ez évben sok értékes művel gyarapodott. Megvettük a Magyar Remekírók 55 kötetét, Brehm: Állatvilága 10 kötetét stb. Az ifjúsági könyvtárt 40 munkával növeltük.” Ez az idézet is bizonyítja, hogy könyvtárunk már régóta építkezik, és nagy múltra tekint vissza. Elődeink is nagy gondot fordítottak arra, hogy az ismeretek gazdagságának felmutatásával olvasóvá neveljék a tanulókat.

Pedagógiai tevékenység

Napjainkban az információk birtoklása, annak beszerzése, rendszerezése, feldolgozása és újra hasznosítása iránti igény felértékelődött. Céltévesztetten működik az a könyvtár, amely azt hiszi, hogy a régi ösvényen haladva, csupán a hagyományaira koncentrálva jól végzi dolgát. Az olvasót irányítani kell, hogy jól tudjon tájékozódni a mai információdömpingben is! Ezért lényeges pedagógiai feladatnak tartjuk azt, hogy a hihetetlen gyorsasággal szaporodó ismeretekben való értő körültekintés képessége fejlődjön a ránk bízott tanulókban.

Feladataink között előkelő helyet foglal el az oktató munka. A könyvtárosnak könyvtár szakszerű használatára kell nevelnie a diákokat. Örülnénk, ha tanulóink felnőtt korukban is rendszeresen látogatnák a különböző könyvtárakat és felébredne bennük az önművelés iránti igény. E célok elérését szolgálják a könyvtárhasználati szakórák, melyek a tantervben is megjelennek.

Az olvasóvá nevelés is céljaink között szerepel. Ezt a munkát a magyar-munkaközösséggel együtt végezzük. A szép környezet és a megfelelő mélységben feltárt állomány jó alapot biztosít ehhez a munkához. Különösen a továbbtanulók számára fontos, hogy a felhalmozott tudásanyag írásban rögzített formában, kereshető módon jelen legyen a mindennapi ismeretelsajátítás folyamatában. Sajnos az anyagi lehetőségeink – mint manapság minden könyvtárnak – szerények. Az oktatáshoz feltétlenül szükséges alapműveket csak pályázatok segítségével tudjuk beszerezni. Az elmúlt években a Kölcsey Alapítvány, a Johannita Segítőszolgálat, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány és a Fővárosi Közoktatásfejlesztési Alapítvány titkárságára küldtük el pályázatainkat.

Örömünkre szolgál, hogy a könyvtár sajátos eszközeivel a nevelőmunkában is részt vehetünk. Kollégáink pedagógiai tevékenységét azzal is igyekszünk támogatni, kiegészíteni, hogy tananyagot összefoglaló órát tartunk hittanból, ének-zenéből, magyar irodalomból. Ilyenkor összegyűjtjük a témához illő verseket, képzőművészeti alkotásokat, zeneműveket, filmeket, majd felelevenítjük a már tanult ismereteket. Ezenkívül vetélkedő formájában feldolgoztuk a kötelező olvasmányokat (Csukás István: Téli tücsök meséi, Fekete István: Vuk, Milne: Micimackó, Tatay Sándor: Kinizsi Pál, Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön, Fekete István: Tüskevár, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője). Ezeken a vetélkedőkön az irodalmi alkotás cselekményét játékok, rejtvények segítségével pergettük le.

Néhány szó a látogatottságról

Könyvtárunk nagy erőssége a hosszú nyitvatartási idő. Hetente hivatalosan 30 órában állunk az olvasók rendelkezésére, de gyakorlatilag naponta fél kilenctől négyig fogadunk vendéget. A kora délutáni időszakban az olvasótermek asztalai mellett kutató, illetve tanuló diákok egész serege telepszik le naponta. Sokan felismerték azt, hogy fizikai adottságával és szellemi miliőjével a könyvtár segíti a tanulásra való ráhangolódást. Diákjaink nem véletlenszerűen találnak rá az olvasóterem lelket serkentő környezetére, az iskolánkba érkező új osztályok számára már az első osztályfőnöki, vagy magyar órán bemutató órát tartunk. Tapasztalataink szerint ettől közvetlenebb, oldottabb kapcsolat alakul ki a könyvtárosok és a diákok között.

Rendezvényeinkről

Rendszeresen helyet adunk az Anyanyelvi Klub foglalkozásainak. Ily módon vendégül láthattuk már Szakonyi Károly írót, Sediánszky János újságírót, Praznovszky Mihály irodalomtörténészt, Jancsó Adrienn színművésznőt. Ezeknek az alkalmaknak Kerekes Barnabás tanár úr a gazdája. Az elmúlt években három alkalommal volt módunk a könyvtár kapuit megnyitni a könyvtáros szakma jeles képviselői előtt. Országos szintű továbbképzések helyszíneként vizsgázhattunk kollégáink szakértői pillantásai kereszttüzében. Öröm és nagy lehetőség számunkra még az, hogy a Diákönkormányzat képviselői is könyvtárunkban tartják megbeszélésüket. Így a diákságot feszítő gondokról, az őket lázba hozó programokról, készülő eseményekről is első kézből értesülhetünk.

Befejezésül elmondhatjuk, hogy a Küldetésnyilatkozatban megfogalmazott elvek szerint próbáljuk szervezni napjainkat: „A könyvtár kulturált környezetével ízlést formál. Személyi kapcsolataiban az Istennek tetsző és Krisztust követő élet valós megjelenítésére törekszik.”

Fuchsné Fasang Márta (a Magyar Református Nevelés 2006. novemberi számából)