Véradás a Baár–Madasban

Az alapításának 100. évfordulóját ünneplő Baár–Madas Református Gimnáziumban hagyományteremtő szándékkal véradónapot rendeztek február 2-án. A szervezésben az iskola-egészségügyi szolgálat segítségére volt a Magyar Vöröskereszt budapesti szervezete. A rendkívül sikeres véradáson több mint félszázan jelentek meg; huszonhárman életükben először adtak vért. Az önkéntes véradók között volt számos 12. évfolyamos, 18. életévét nemrég betöltött diák, pedagógus, technikai dolgozó és szülő is. A jó hangulathoz hozzájárultak az iskola konyhájának a véradásban is aktívan részt vevő dolgozói, finom, házias szendvicseket, pogácsát, süteményeket és innivalót készítve. A véradók áldozatvállalását az iskola az erre az alkalomra kiadott emléklappal, a Vöröskereszt pedig vitaminkészítménnyel, illetve Verdi Othello című hangkazettájával köszönte meg.

Budai Polgár, 2007. II. 23.
Ökonap a Baár–Madas gimnazistáinak

Ragyogó tavaszi idő várta a Baár–Madas Gimnázium 7. a és 7. b osztályát az Apáthy-sziklánál, ahol arra vállalkoztak a diákok, hogy megtisztítják a környező erdőt a szeméttől. A március közepén hagyományosan megrendezett ökonapon a gimnazisták reggel meghallgattak egy-egy előadást, például a komposztálás, a biogazdálkodás témaköréből, majd a helyszínre érkezve rövid sétát tettek a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület képviselőjével, aki bemutatta a diákoknak a 30 éve védetté nyilvánított terület természeti értékeit.

A Baár–Madas gimnazistáinak különleges hetük volt: a hosszú hétvégét megelőzően hétfőn tudománynapot, kedden ökonapot, szerdán pedig sportnapot tartottak.

Jánossyné Solt Anna biológiatanár és Dálnokiné Pécsi Klára, az ökoprogram szervezői elmondták, hogy a Baár–Madas iskola tavaly nyerte el az Ökoiskola címet, mivel iskolájukban már évek óta e szerint a program szerint zajlik a természetvédelmi nevelés. Legalább tíz éve rendeznek évente természetvédelmi táborokat, a Föld Napján minden évben hol szemetet szednek, hol óvodásoknak tartanak foglalkozást, de az iskola udvarába is úgy ültetik a fákat, hogy lehetőség szerint az összes hazai társulás jellemző fája jelen legyen a kertben. A most megrendezett ökonap célja is a tanulók környezettudatos szemléletének erősítése.

Az ökoprogram megvalósítása már hónapokkal ezelőtt megkezdődött: a diákok feladatokat kaptak, amelyekből tetszésük szerint válogathattak. Csoportokban dolgoztak, mert a szervezők fontosnak tartották az együttműködési készség fejlesztését is. A legmagasabb pontszámot azok kapták, akik egy-egy természetvédelmi területre látogattak, hulladékból „műalkotásokat” készítettek, vagy figyelemfelkeltő plakátokat állítottak össze. A kutatott témák közt szerepelt többek között a biogazdálkodás, a klímaváltozás, az új energiaforrások.

–Az ökonapon szakembereket fogadtunk, akik a környezetvédelem különböző kérdéseiről beszélgettek a tanulókkal – mondja Jánossyné Solt Anna. – Ezután tudományos intézményeket látogattak meg a diákok, mint az ELTE Természettudományi Kara, a Környezetvédelmi Minisztérium, az Országos Környezetegészségügyi Intézet, a Földtani Kutatóintézet, a Levegő Munkacsoport, a Hulladékszövetség és az Európai Informatikai Pont. A mai napon több csoport terepre is kiment, az Apáthy-szikla mellett a Balogh Ádám-sziklánál, a Tóth Árpád sétányon, illetve a Normafánál is rendet tesznek, emellett minden helyszínen van egy vezető, aki a környéket is bemutatja. Az ökonapon kiértékeltük az osztályok teljesítményét, legaktívabbak a 10. c (osztályfőnök: Gergely Magdolna) és a 11. a osztály (osztályfőnök: Szűcs Marianna) voltak.

LD
Budai Polgár, 2007. III. 23.
Közösség, hit, anyanyelvi nevelés

Sikerek és célok – A centenáriumot ünneplő Baár–Madasban stabil értékrendet adnak

Az idén alapításának századik esztendejét ünneplő Baár–Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthon jótékonysági koncertet rendez április 14-én, emellett azonban egész évben számos programmal emlékezik meg múltjáról – és készül jövőjére.

Bokor Tamás

1907. október 12-én nyitotta meg kapuját az akkor még leánynevelő intézmény, amely Baár János és Madas Károly alapítványából jött létre a református nőnevelés megerősítésére. 1930-ban költözött abba a Lorántffy Zsuzsanna utcai műemlék épületbe, amelyben ma is működik. 1952-ben nem kerülte el az államosítást. A rendszerváltás után a református egyház elsőként indította el saját koedukált oktatási intézményeként. Jelenleg is a Dunamelléki Református Egyházkerület tartja fenn. Külön általános iskolai része, négy és hat évfolyamos gimnáziuma, illetve ötéves nyelvi előkészítő osztálya van, emellett a vidéki diákjai számára diákotthont tart fenn.

Dicsőségtábla

–Célunk, hogy a diákjaink stabil értékrendet kapjanak, legyenek képesek az életüket tudatosan megélni, a közösséget szolgálni, s felnőttként a társadalom aktív, hasznos tagjaivá lenni. A református vallásúakat szeretnénk hitükben megerősíteni, s a más vallásúakat saját felekezetük, a keresztény értékek megbecsülésére nevelni – fogalmaz Tombor László igazgató. E szép, általános nevelési elveket komoly oktatási sikerek fémjelzik: az országos középiskolai tanulmányi versenyben és számos más tanulmányi megmérettetésben rendre az élvonalban tűnik fel a Baár–Madas – ezt bizonyítja a folyosó központi helyén látható „dicsőségtábla” is.

Ökoiskola

Az összesen mintegy hatszázhetven diák a nagy létszám ellenére képes valódi közösséget megélni. Ennek több színtere és formája van: szakkörök, osztályok, megannyi iskolai program, köztük a legutóbbi iskolakirándulás Isaszegre március 15-éhez kapcsolódóan. Ide sorolható az öregdiákok közössége is. Az intézmény falai közül olyan hírességek kerültek ki, mint Nemes Nagy Ágnes költő, Fassang László Prima Primissima-díjas orgonaművész és Tomcsányiné Szemere Sarolta kézműves mester, akinek hímzéseiből nemrég volt látható értékes kiállítási anyag a gimnázium falai közt.

Bár még nem közismert tény, de a Baár–Madas tavaly ökoiskola lett, ily módon felelősséget vállal a környezete és a kerület életében is. A második kerületben több helyen is részt vettek már a diákok szemétszedő akciókban, szerepeltek energiatakarékossággal, környezetvédelemmel kapcsolatos tudományos programokban, s ezzel egy időben az iskolán belül is sokrétű környezetvédő életvezetési módszereket követnek – például szelektíven gyűjtik a hulladékot, takarékoskodnak a vízzel és a villanyárammal.

Az oktatás folyamatában kiemelt szerepet kap az anyanyelvi nevelés. Ezt célozta meg a centenáriumi év első rendezvénye, az Áprily Lajos szavalóverseny is.

Tervek

Hamarosan, a jótékonysági koncertet követően megrendezik az 1907 perces futballozást, amely révén sporttal emlékeznek az iskolaalapítás évére.

–Programjainkat úgy alakítjuk, hogy zenével, verssel, képzőművészettel és sporttal egyaránt emlékezzünk százéves fennállásunkra – mondja az igazgató. – Jelenleg folyik iskolatörténeti pályázatunk zsűrizése. Októberben újabb nagy rendezvényt szervezünk, de az élet utána sem áll meg: szeretnénk a jövőben folytatni az épület felújítását, valamint a közeljövőben, egy-két éven belül részben bővíteni az általános gimnáziumi struktúránkat, és tagozatos képzést indítani, például matematikából.

Egy biztos: a több mint harmincegy órás folyamatos foci és a többi program összekovácsolja a diákságot, a tanárokat, a szülőket, s sokáig emlegetik majd a százéves Baár–Madas születésnapját.

Bokor Tamás
Helyi Théma, 2007. IV.
A Baár–Madas ünnepe

Az alapításának 100. évfordulóját ünneplő Baár–Madas centenáriumi rendezvénysorozatának egyik alkalma az április 14-én megtartott jótékonysági hangverseny volt. A Fasori református templom adott helyet Mezei Pál zongoraművész koncertjének, amelynek bevételét a művész az iskola javára ajánlott fel.

Az est során Bach, Mozart és Chopin egy-egy zongorára komponált szerzeménye csendült fel. A művekről és szerzőikről rövid ismertetőt is hallhatott a közönség Farkas Orsolya tanárnő tolmácsolásában. A páratlan zenei élmény mellett lelki útravalót is kapott a hallgatóság. Babits Mihály, Zrínyi Miklós egy-egy verse, illetve gróf Széchenyi István naplójából egy részlet hangzott el Bánffy György Kossuth-díjas színművész előadásában. A helyi gyülekezet lelkipásztora, id. Végh Tamás a Gal 5,22-24 ige alapján rövid áhítattal emlékezett meg az iskola százéves fennállásáról.

Isten iránti hálával mond köszönetet az iskola vezetése és tantestülete a fellépő művészeknek, akik noha koncert- és színháztermeket töltenek meg nap mint nap előadásaikkal, nevüket és szolgálatukat adták a Baár–Madas ügyéhez, hogy az iskola méltó módon ünnepelhesse centenáriumát. LAUS VIVENTI DEO

Reformátusok Lapja, 2007. IV. 22.

A Baár–Madasban 1907 perces meccsel emlékeztek az iskolaalapításra

A sport a nevelés egyik fontos eszköze – vallják a százéves Baár–Madas Református Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon tanárai, vezetői. Jelenleg tizenkét évfolyam huszonkét osztályában közel hétszáz gyerek tölti itt napjai egy részét, és életükben nagy szerepe van a testmozgásnak, a sportnak.

Margay Sándor

Az alapításának századik évfordulóját ünneplő intézményben a különböző kulturális rendezvények mellett sporttal is megemlékeztek a jubileumról. A tanárok, a mostani és a volt diákok egyaránt pályára léptek az 1907 perces kispályás labdarúgó-mérkőzésen. Projektoros kivetítőn lehetett követni az adott meccs állását, valamint az egész eseményből hátralévő időt.

Kék-fehérben

A futballnak komoly hagyományai vannak a Baár–Madasban, a két esztendeje nyugdíjba vonult testnevelő, Bejek Géza megszállottja volt ennek a játéknak. Az iskola együttesei számos kerületi és fővárosi tornán vettek részt sikerrel. A sportág népszerűsége töretlen, a centenáriumi mérkőzésen óránkénti váltásban mintegy kétszázötvenen rúgták-fejelték a bőrt az iskola nagyobbik tornatermében – nem csak fiúk, lányok is.

–A kék és a fehér emlékpólókat az egyik szülő segítségével erre az alkalomra készíttettük, ezekben játszanak a résztvevők – magyarázta Tombor László igazgató. – Először a tanárok és a református lelkészek fociztak, utóbbiak között szerepelt Szabó István, a Dunamelléki egyházkerület püspöke is. A testnevelő kollégák igyekeztek azonos erősségű csapatokat összeállítani, hogy minden pályára lépő diáknak legyen sikerélménye.

Egy-egy gárda kétszer-háromszor, némelyik együttes négyszer jutott szóhoz a közel másfél napos meccs során. Arra külön figyeltek a szervezők, hogy este tíztől reggel hatig csak a középiskolás korúak játsszanak. A szünetekben a számítógépteremben vagy filmvetítéseken pihenhettek a diákok, éjszaka hálózsákban, a saját osztályukban is alhattak.

Heti három óra

Aki megéhezett, megszomjazott, és nem hozott magával ennivalót, többféle zsíros kenyér és üdítő közül választhatott. Jó néhány szülő ezek révén járult hozzá az évforduló sportos megünnepléséhez.

A Baár–Madas diákjainak sportolásáért három kitűnően képzett testnevelő felelős. Bognár Barnabás és Dobrosi Márta a kosárlabda, a gyógytestnevelésre szorulókkal is foglalkozó Barta Andrea a kézilabda avatott ismerője. Természetesen más sportágak is szerepelnek a heti három testnevelésórán. A kosárcsapatok számos jó eredményt értek már el a különböző tornákon, így például a református középiskolák országos sportversenyein és az ökumenikus Lónyay-kupán is. De a sportfaliújság tanúsága szerint asztaliteniszben, úszásban, sakkban és atlétikában szintén jók a törökvészi intézmény tanulói. A pingpongot egyébként akár az óraközi szünetekben is űzhetik a gyerekek, hiszen az épületben két helyen egy-egy asztal várja őket. A múlt évben felújított öltözőkben egymás zavarása nélkül négy csoport válthat ruhát az órák előtt és után.

A Baár–Madas Gimnázium azon kevés oktatási intézmény egyike, amelynek főállású iskolaorvosa van. A Lorántffy Zsuzsanna utcában fontosnak tartják az egészséges táplálkozásra és a környezettudatosságra nevelést is.

Ökocímet kaptak

–Itt nem lehet kapni kólát, csipszet, csokoládét, az automatákban viszont van ásványvíz és bioital – mondta Tombor László. – A konyhán is odafigyelünk, mit esznek a gyerekek, és erőfeszítéseink elismeréseként tavaly megkaptuk az ökoiskola címet. A szellem és a test nevelése nálunk szerves egységet képez.

Margay Sándor
Helyi Théma, 2007. V. 9.
Száz év – 1907 perc foci

Száz éve, 1907-ben alapították a Baár–Madas Református Gimnáziumot. A centenáriumi ünnepségsorozat egyik eseményeként közel másfél napon át, pontosan 1907 percen keresztül folyamatosan, éjjel-nappal fociztak diákok, tanárok és lelkészek az iskola tornatermében. Április 27-én délben az első meccset lelkészek és az iskola tanárai vívták.

A kezdőrúgást Szabó István, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke végezte el, aki a meccs hátralévő részét is a pályán töltötte, és bravúrosan védett a lelkészek csapatában. Tombor László, a Baár–Madas iskola igazgatójának derekas lövéseit is többnyire hárította. A kemény, egyórás focimeccset követően a püspök elmondta, hogy régebben bizony jobban ment neki a foci, amatőr csapatokban játszott, mindig kapus volt.

–Az 1907 perces focimeccs megrendezése, úgy gondolom, nagyon jól beleillik abba az ünnepségsorozatba, amelyet az iskola tart a centenárium kapcsán. Az eltelt száz év ellenére a Baár–Madas a legújabb alapítású iskolánk, a pápai református kollégium például 1536-ban kezdte meg működését, de ez az iskola mindig is a református iskolák élvonalába tartozott, és mivel a Dunamelléki Egyházkerület a fenntartója, szívem minden kívánsága az, hogy a református iskolák között a legelső legyen.

Szabó István püspök hozzátette, mindent megtesznek az iskola színvonalas üzemeltetéséért:

–Amit tudunk, megadunk a Baár–Madasnak, de hálásan köszönjük a II. kerületi önkormányzat, a szülők és a cégek támogatását is. Bizony, sok kéznek és szívnek kell megmozdulnia a mai nehéz helyzetben, hogy akár a Baár–Madast, akár bármely más iskolát méltó körülmények között tudjunk fenntartani.

Tombor László igazgató a maratoni hosszúságú focimeccs szervezéséről elmondta, hogy a csapatok osztályonként előre jelentkeztek, az éjszaka is játszó csapatok –akik a felsőbb éves gimnazistákból álltak össze– a saját tantermükben aludtak hálózsákban. Emellett filmeket vetítettek a diákoknak, akik a számítógéptermet is használhatták.

–Nagy öröm volt, hogy a szülőket is be tudtuk vonni a rendezvény lebonyolításába. Ők látták el –az iskola orvosa mellett– például az állandó orvosi felügyeletet, és a mérkőzésvezetők nagy része is közülük került ki, de szintén egy szülő biztosította a 250 résztvevő részére a jelentős ásványvizet is. Őszintén mondhatom, közös volt a szervezés, és most közös az öröm is! A rendezvény a diákok között komoly közösségformáló erőt is képvisel, hiszen erősíti az egymásrautaltság, a szolidaritás érzését: ha valaki nem megy el, helyette kétszer annyit kell egy társának vállalnia, ha valaki megsérül, egy társa azonnal beugrik a helyére. Maradandó élmény az éjszaka játszó csapatok számára, hogy abban a tanteremben alszanak, amelyben év közben 180 napig tanulnak – tette hozzá az igazgató.

LD
Budai Polgár, 2007. V. 18.

A száz éve alapított Baár–Madas Református Gimnázium igazgatója, Tombor László önálló gondolkodásra, keresztény életvitelre szeretné felkészíteni diákjait

A teremfocitorna küzdelmei harminckét órán át folytak. A fehér és kék mezesekre osztott mezőny három divízióban mérkőzött meg egymással, tanárok versus lelkészek, valamint körmérkőzésekben, külön a fiú- és a lányosztályok csapatai. A Baár–Madas Református Gimnázium centenáriumi bajnokságán összesítésben a fehérek lettek az elsők. Az iskola honlapján a krónikás így emlékszik meg a másfél napos rendezvényről:

„A kezdőrúgást Szabó István, a Dunamelléki egyházkerület püspöke végezte el, aki a meccs hátralévő részét is a pályán töltötte, és bravúrosan védett a lelkészek csapatában. Tombor László, a Baár–Madas iskola igazgatójának derekas lövéseit is többnyire hárította. A kemény, egyórás focimeccset követően a püspök elmondta, hogy régebben bizony jobban ment neki a foci, amatőr csapatokban játszott, mindig kapus volt...” „Többnyire hárította?” Természetéből fakadó szerénységgel az igazgató elmondja, hogy néhányszor azért betalált az egyházi főméltóság hálójába.

Az alapítás évének dátuma 1907. Pontosan ennyi percig tartott a torna. „Az éjszaka játszó csapatoknak maradandó élményük volt, hogy hálózsákokba burkolózva aludhattak azokban a tantermekben, amelyekben az év 180 napján tanulnak.”

A sporton, a testmozgáson túl az esemény közösségformáló ereje sem elhanyagolható. Ha egy játékos kidőlt, valaki azonnal beugrott a helyére. A szülők vállalták a játékvezetői és a sportfelcseri teendőket.

„Közös volt a szervezés, közös az öröm is – summázza tapasztalatait Tombor igazgató. – Konvencionális módon is megemlékeztünk a centenáriumról. A többi között A mennyezet virágai című kiállítással, jótékonysági koncerttel, szavalóversennyel, iskolatörténeti pályázattal. Az új tanév első két hónapjában képzőművészeti tárlatot rendezünk a diákok és a támogatók műveiből. Felújítjuk az iskolatörténeti kiállítást. A központi rendezvényt október 12-én tartjuk meg az iskolában. Az ünnepségsorozat zárása a Deák téri evangélikus templomban lesz, Fassang László orgonaművész és iskolánk kórusai adnak koncertet.”

Amikor Fassang nevét említi, felcsillan a szeme. A nemzetközi hírű orgonista is az intézmény növendéke volt. Nevek idéződnek fel az iskola múltjából, köztük Nemes Nagy Ágnesé, a ?94-ben elhunyt irodalmáré és finom hangú költőé, s Áprily Lajosé, aki csaknem tíz évig a gimnázium tanára és igazgatója is volt.

A folyosóra invitál bennünket. Az egyik lépcsőforduló pihenőjének falán emléktábla. Az üveglap alatt sajátos stílusú, kézzel faragott falapocskák azoknak a diákoknak a nevével, akik a napokban befejeződött iskolaévben öregbítették a gimnázium hírnevét az országos tanulmányi versenyek valamelyikén. Meglepően sok név szerepel a matematika fejléc alatt.

„Úgy gondolnám, egyházi iskolában a humán érdeklődés dominál” – fordulok az igazgatóhoz.

„Ebben valóban igen eredményesek vagyunk, de sok múlik az egyes pedagógusokon is. A kivételes képességű tanár magával tudja ragadni a tanítványait. Felkelti az érdeklődésüket a tárgy iránt, s kibukkannak a tehetségek. Mi tagadás, büszkék vagyunk rájuk, bármely területen érnek el sikereket. Például ebben a tanévben az országos középiskolai tanulmányi verseny győztese magyar nyelvből iskolánk diákja lett.”

Járjuk az iskola folyosóit, termeit. Az intézménynek nevet adó „Baár János polgár és Madas Károly földbirtokos” alapítványára támaszkodva a Duna melléki református egyházkerület 1907-ben először egy budai villát, majd egy vérmezei iskolaépületet bérelt a frissen életre hívott református leánynevelő intézet részére. A jelenlegi komplexum 1929-ben épült fel, Medgyaszay István tervei alapján, immár gimnáziumként. A második világháború után államosították, volt általános iskola, leánykollégium és középiskola, óvónőképző, majd Móricz Zsigmond Gimnáziumként működött. A rendszerváltás után az ingatlan fokozatosan került vissza a Dunamelléki református egyházkerület tulajdonába. Az iskola igazgatótanácsa 1996 őszén véglegesítette az intézmény ma ismert nevét és funkcióit. Hatosztályos általános iskola, négy- és hatéves gimnázium működik benne, és az épület tavaly óta helyt ad az öt évfolyamos, intenzív angol nyelvi előkészítővel induló képzésnek is.

Tombor László igazgató másfél évvel ezelőtt pályázaton nyerte el pozícióját. Azt mondja, olykor még ma is keresnie kell egy-egy termet az emeletek labirintusaiban. Pedig Medgyaszay épületterve világos és logikus, teszi hozzá. A maga idejében az ország legmodernebb iskolaépületének számított. Pillantsunk be például az egyik természettudományt oktató terembe! A fizikai labor hármas tagolású. A bejárati helyiség egyben a tanár felkészülési szobája. Tőle jobbra nyílik a kísérleti terem, beépített munkaállásokkal, balra az elméleti oktatásra szolgáló, modern elektronikával felszerelt tanterem.

Járjuk a patinás, levegős folyosókat, megpróbálunk lépést tartani házigazdánk lelkes tempójával.

Az előtér mozaikpadlója részben megőrizte az eredeti mintát. A díszterem fából faragott, barnára pácolt mennyezete túlélte a múltat, az ősszel renoválják a padlóburkolatát. A kollégisták szilenciumszobájának bútorait a harmincas évek stílusában állították helyre.

Visszatérünk a főépületbe. Az igazgatói szobák átellenében zöldmárvány fiúalak. Tengerből kiugró delfin hátán ül, kagylókürtöt fújva. A parkban volt valamikor egy mesterséges tó, azt díszítette. A dolgozószobában megkérdezem: „Idézhetek a lelkészcsapat kapusától, Szabó Istvántól, az önök intézményét fenntartó Duna melléki egyház püspökétől?”

Az igazgató bólint.

„Bizony sok kéznek és szívnek kell megmozdulnia a mai nehéz helyzetben, hogy akár a Baár–Madas, akár bármely más iskolát méltó körülmények között tudjunk fenntartani – olvasom a jegyzetfüzetemből. – Eddig az idézet. Tudja, mire gondolok? Az általános oktatási rendszer egyre kevesebb állami hozzájárulásra számíthat a jövőben. Úgy érzi, hamarosan túlélési üzemmódba kell kapcsolniuk?”

„A költségvetési megszorítások nehéz helyzet elé állítják az intézményeket, fenntartókat. Ez az egyházi és az önkormányzati iskolákra is vonatkozik. Ideig-óráig a kieséseket megpróbáljuk pótolni bevételi forrásaink bővítésével, pályázatokkal. Esetleg a szülők önkéntes támogatására is számíthatunk. De a színvonalas oktatás-nevelés a magyar nemzet érdeke. Ennek tükröződnie kellene az állami költségvetésben is.”

Tombor László nem szívesen beszél erről a témáról. Amikor kikapcsolom a magnót, szemmel láthatóan megkönnyebbül. Arra fordítja a szót, ami a legjobban érdekli. A mai ifjúságra, a morálra, a nevelés mikéntjére. A céljaira, amelyek megvalósításáért elvállalta az igazgatói tisztet. Hogy a Baár–Madas gimnázium falai között végzettek a keresztény értékrend alapján éljenek. Hogy megtanuljanak kételkedni, önállóan gondolkodni. Összevetni két véleményt. Mert a mai világ könnyű életet ígér: az élvezetét, az anyagi boldogságét. Ezek nagy része félrevezetés. Ha nem alakul ki a diák saját ítéletrendszere, könnyen elvész ebben a világban. Hogy mit ad a hit az új nemzedéknek? Közösséget. Önmagában nem tudja megmérni magát az ember, csak közösségben.

A gimnázium szimbólumán, az Aranykapun keresztül távozom. A boltív alatt átlépve várom, hogy megszólaljon a biztonsági csengő. Úgy érzem magam, mint aki fizetés nélkül akar elvinni valami értékes árut. Még ha ajándékként kapta is odabent.

Somogyvári D. György
Magyar Hírlap, 2007. VI. 29.