Százéves a Baár–Madas

A budai Baár–Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthon az idén ünnepli százéves születésnapját. A centenáriumi ünnepségek központi rendezvényét, amelyre az öregdiákokat is várják, október 12-én délelőtt tartják az intézmény Lorántffy Zsuzsanna utcai műemlék épületében.

Több mint iskola, több mint a magyar református oktatási rendszer egyik bástyája –vallják az idősebbek, akik egykoron a falai között érettségiztek, és a fiatalok is, akik ma ott tanulnak. A Baár–Madas fogalom, hangulata különleges, diákjának lenni pedig kiváltság. Nemcsak a keresztyén értékrend, a református szellemiség következetes képviseletének, a híresen magas színvonalú oktatásnak, a szigorú követelményeknek köszönhetően, hanem a pezsgő diákéletnek, a szép rózsadombi környezetnek, a patinás épületnek is.

A XIX. század végén Baár János jómódú pesti polgár, majd Madas Károly földbirtokos is –Darányi Ignác egyházkerületi főgondnok biztatására– nagyobb összeget hagyományozott a református egyházra azzal a céllal, hogy a pénzből leánynevelő intézetet alapítsanak. Így született meg egy budai villában 1907-ben a Baár–Madas elődje, a felsőbb leányiskola és internátus, amely az első világháború idején líceummá, azaz érettségit adó iskolává fejlődött, majd a húszas években megkapta a gimnáziumi rangot. Jelenlegi otthonába alapítása után 23 évvel, 1930-ban költözhetett be. Akkoriban a Medgyaszay István által megálmodott, gazdagon díszített épület Európa egyik legkorszerűbb iskolakomplexumának számított. Az intézmény 1945-ben általános iskolai osztályokkal bővült. 1952-ben államosították, csak 1990-ban indulhatott újra. Épületét, amelyben a Móricz Zsigmond Gimnázium működött, teljes egészében csak 1993-ban kapta vissza. Az iskolát a Dunamelléki Református Egyházkerület tartja fenn, tizenkét évfolyam huszonkét osztályában közel hétszáz gyermek koptatja padjait. A gimnáziumba nagy a túljelentkezés, diákjainak zöme egyetemeken, főiskolákon tanul tovább.

A centenárium alkalmából egész évben ünnepel az iskola, kiállításokat, koncerteket szerveznek. Tavasszal 1907 perces –éjjel-nappal folyó– kispályás focimeccsel emlékeztek az iskola alapítására. Az október 12-i diákés tanártalálkozó másnapján, 13-án délután öt órakor a Deák téri evangélikus templomban Fassang László jótékonysági orgonakoncertjével emlékeznek.

Ünnepel a Baár–Madas Református Gimnázium

Tetőpontjához ér jövő hét pénteken a Baár–Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthon centenáriumi ünnepségsorozata.

Október 12-én 10 órakor istentisztelettel kezdődik az iskola Lorántffy Zsuzsanna utcai épületében a kommunizmus alatt felszámolt, de a rendszerváltozás után újjáéledt, jó hírű oktatási intézmény 100 éves fennállásának központi ünnepsége.

A századelőn az iskola –Baár János katolikus polgár és Madas Károly református földbirtokos közös alapítványának köszönhetően– felsőbb leányiskola és leánynevelő intézetként indult, aztán líceummá, majd leánygimnáziummá nőtte ki magát. A kommunista államosítások következtében az épületben a Móricz Zsigmond Gimnázium működött a rendszerváltozásig. A Dunamelléki Református Egyházkerület 1990 szeptemberében indíthatta újra a Baár–Madast, de az eredeti iskolaépületet csak fokozatosan kapta vissza a felekezet.

A jövő pénteki központi ünnepséget indító istentiszteleten igét Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke –a rendezvénysorozat fővédnöke– hirdet. A továbbiakban többek között Tőkéczki László világi főjegyző –az ismert történész– tart előadást a református nevelés jellegzetességeiről, Héder Jánosné, az iskola egykori növendéke és igazgató-helyettese tart visszaemlékezést. A kulturális műsor délben kezdődik. Délután kettőtől zajlanak majd az osztálytalálkozók. Az újraindulás óta mintegy 1400-an érettségiztek a Baár–Madasban.

Egy nappal később, azaz jövő szombaton 16 órától a Deák téri evangélikus templomban nagyszabású jótékonysági hangversenyt ad Fassang László világhírű orgonaművész (az iskola hajdani növendéke), a Baár–Madas Jubileumi Nagykórusa és a Psalterium Hungaricum Kórus az iskola javára. Többek között Kodály, Gárdonyi, Schütz, Buxtehude művei csendülnek fel Arany János, Berkesi Gábor, Bódiss Tamás, Cseri Zsófia és M. Losonczy Katalin vezényletével. Ugyancsak október 13-án, este fél nyolctól éjfélig az 1990 után végzett diákok számára rendeznek bált az iskola tornatermében.

Fekete Ágnes: A Baár–Madas budapesti református gimnázium 100 éve alapult. Most először nem a múltról, hanem a jelenről lesz szó. Néhány diáktól kérdeztem meg, mit jelent számukra egy 100 éves iskolába járni. A diákok után Tombor László igazgatót hallják.

Lány1: Az, hogy száz éves –ide járok két éve–, nekem ez túl sokat nekem nem mond, vagy annyira nem érzem át ennek az egésznek a súlyát.

Fiú1: Én például már tíz éve ide járok, mi voltunk az első általános iskolai osztály. Így, hogy régebb óta járunk ide, így szerintem jobban átérezzünk, hogy száz éves. De igazából mi is csak tíz évet láttunk belőle.

Fekete Ágnes: Tíz év a száz évből.

Fiú1: Igen. Tulajdonképpen minket is lehetne ünnepelni.

Fekete Ágnes: És milyen volt ez a tíz év?

Lány2: Elsőben csak tizenheten indultunk, minden évben jöttek új gyerekek.

Lány3: Én is harmadikban csatlakoztam.

Lány2: Igen, és akkor így végül is már így egész szép szám lett. Aztán páran elmentek hetediktől...

Lány3: Kiegészültünk. Van egy új osztály, nagyon jó osztály.

Fekete Ágnes: Igen? Szeretitek?

Fiú1: Különös összességet alkotunk így együtt. Amivel nem hasonlít semmilyen más osztályhoz. Például a tanárok is mindig különlegesnek tartják a mi osztályunkat. A 11. b, akivel kezdtünk ezt a tíz évet, teljesen más, elkülönülő osztály ebben az évfolyamban is.

Lány3: Barátságok megmaradtak és keletkeztek.

Fiú1: Az, hogy száz éve alapították ezt az iskolát, de a szüleink például nem járhattak a Baár–Madasba. Legfeljebb a nagy-, illetve dédszüleink. Az a baj ezzel a századik évfordulóval, hogy kicsit rányomja a bélyegét ez a negyven év, és így nem lehet átérezni.

Fekete Ágnes: Neked a nagymamád ide járt?

Fiú1: Igen. Amikor ez még leánygimnázium volt, a harmincas években, akkor ő ide járt igen.

Fekete Ágnes: Hogy hívják?

Fiú1: Filep Judit.

Fekete Ágnes: És ő mit mesélt erről?

Fiú1: Elmesélte, hogy mennyire máshogy nézett ki például az épület. Mennyivel szigorúbb volt. Egyenruha volt. Akkor járt ide, amikor az Áprily Lajos volt az igazgató, és így arról is mesélt.

Fekete Ágnes: Jó dolgokat mesélt?

Fiú1: Igen, abszolút pozitívakat, igen. Most volt osztálytalálkozójuk is, és volt egy unoka, aki ide járt, és nekem kellett fogadni az ő osztálytársait itt az iskolában.

Fekete Ágnes: Azért ez nagyon jó, nem? Hogy nemzedékről nemzedékre, tehát mégis ennek a negyven évnek az ellenére van egyfajta összetartás a régiek és az újak között.

Fiú1: Volt még egy egyébként, egy másik lány. Ő is ugyanígy a nagymamáink osztálytársai voltak.

Fekete Ágnes: Milyen ez a Baár–Madas?

Fiú1: Annyira nem szigorú, mint mondjuk hetven éve, nyilván, de azért valamennyire szigorú. Erős iskola. Mindig jó eredményeket érünk el.

Lány4: Mint egyházi iskola azért bizonyos elvárások vannak, de ez nem olyan dolog, amit ne lehetne teljesíteni. Annyira nem fajulnak el a diákok. Nincs az a lazaság, mint más helyeken. Szerintem ez jó.

Fekete Ágnes: Hallotok más iskolákról, hogy mégis mi a különbség?

Fiú1: Hogyha valakinek valamilyen baja van azt nyugodtan megbeszélheti, mondjuk tanárokkal is például.

Fiú2: Egy közösséget épít ki. Ide a diákok nem azért jönnek be, hogy bejöjjenek és délután utána menjenek a barátokkal ücsörögni. Az ember itt találja meg a barátját az iskolában, meg az osztályában. A Baár–Madas egy társaságot, közösséget hoz létre. Valamelyik nap jártam erre szombaton és láttam egy osztálytalálkozót –szerintem tíz évesek lehettek korukból ítélve–, azt néztem, hogy körülbelül húszan jöttek össze. Szerintem ez egész jó szám tíz év után.

Lány4: Az érettségizettek is rendszeresen visszajárnak tanároktól segítséget kérni például könyvtárban. Olyan tanár-diák kapcsolatok is kiépülnek, hogy számítanak rájuk még a főiskolán is, egyetemen is.

Lány3: Főleg inkább csak képeket láttunk az iskolában régi tesiórákról és nagyon rendezett és komolyan folyt az óra. Volt egy kis tó is az udvaron. A tanárok is szoktak mesélni a régi időkről, leginkább a földrajztanárunk.

Fekete Ágnes: Miért ő?

Lány3: Itt volt az újraindításakor is, mindig szívesen emlékeznek vissza. Amikor ide jöttünk 9.-ben, meg az érkező osztályok azok elmennek a Kerepesi úti temetőbe az alapítóknak a sírjához.

Fekete Ágnes: Melyik a legjobb tantárgy nektek?

Lány4: A tesi.

Lány3: Megszerettem itt a földrajzot. Nagyon jól tanított a tanár úr, mert felkeltette a figyelmünket.

Lány4: Én a matekot szeretem meg a fizikát, sokat segített, hogy vannak fakultációk és akkor sok érdekes dolgot lehet megtudni. Tehát nem csak az anyagot.

Lány3: A nyelveket is szeretem, főleg a németet. Nagyon függ attól, hogy milyen tanár, mert egy rossz tanár eléggé „visszanyomhat” a tantárgyhoz.

Lány4: Művészettörténetben is jó eredmények vannak.

Lány2: Kötelező –idézőjelbe téve–, mert a tantervbe be van építve a hétfő reggeli istentisztelet, időnként persze van olyan, hogy ha aznap egy nagyon komoly témazárót írunk, mondjuk történelemből, akkor persze az osztály előveszi a füzetét, de úgy általában azért figyelnek.

Lány1: Ez úgy van, hogy én is sokszor elterveztem, hogy most tanulni fogok és nem fogok odafigyelni, de úgyse sikerül, mert mindig valami miatt odafigyeltem.

Tombor László: 1907. október 12-én indult meg a tanítás a Baár–Madas iskolában, akkor az volt a neve, hogy Felsőbb Leányiskola és Nevelőintézet. Még csak tizenkét diáklány volt aki elkezdte; a két adományozónak Baár Jánosnak és Madas Károlynak a nevét viseli, akik külön-külön alapítványt tettek. Ebben az időszakban a leánynevelés alap- vagy középfokú oktatása még nem volt annyira elterjedt és úgy gondolták, hogy ez a terület az, amelyet érdemes támogatni. Érdekessége Baár János személyének, hogy ő egy katolikus polgár volt, református barátai voltak, a református egyháznak adta lényegében a vagyonát. A következő évtizedekben látványosan fejlődött, előbb bérelt épületben folyt a tanítás, majd 1930-tól itt a Lórántffy Zsuzsanna utcában Medgyaszai Istvánnak egy csodálatos épülete készült el akkor, amelyik a kor oktatási igényeit tökéletesen kielégítette, de ha ma körbejárjuk, akkor ma is gyermekbarát épületről van szó. Az iskolának a fénykora a 30-as évektől tekinthető. 1945 után általános iskolával is bővült a gimnázium, 1948-ban az általános iskolai részt államosították, 1952-ben pedig a református gimnázium is megszűnt létezni. Az épület létezett, a szellemisége a Baár–Madasnak létezett, és 1990-ben már egy új helyzetben elsőként indulhatott meg az oktatás a református gimnáziumok közül itt a Baár–Madasban. 1997-től már általános iskolai része is van.

Fekete Ágnes: Sőt most már egy óvoda is van nem messze.

Tombor László: Igen. Bár az nem tartozik az iskolánkhoz, a fenntartónk közös.

Fekete Ágnes: Oktatási centrum lett ez.

Tombor László: Így van! Van hat évfolyamos képzésű gimnáziumi osztályunk, nem is egy, hanem kettő, és van egy négy évfolyamos gimnáziumi osztályunk, illetve tavaly és ebben az évben nyelvi előkészítő öt évfolyamos képzést is indítottunk, jövőre a hat évfolyamos osztályainkon belül szeretnénk tagozatokat indítani, matematika, illetve nyelvi kommunikációs tagozatot.

Fekete Ágnes: Az ünnepségre kit és mikor várnak?

Tombor László: Az egész év a centenárium jegyében zajlott. Október 12-én délelőtt kerül sor az iskolának a felújított tornatermében az ünnepi istentiszteletre, meg az emlékműsorra, délután külön osztály- és évfolyamtalálkozókat szervezünk, nagyon sokan élnek még szerencsére a háború előtti illetve az '52 előtti időkből, ők rendszeresen visszajönnek az iskolába, és nagyon nagy támaszaink ők. 13-án 16 órakor Deák téri evangélikus templomban lesz egy jótékonysági koncert, amelyen fellép Fassang László orgonaművész, aki iskolánknak volt diákja. Este pedig egy bál lesz azon öregdiákok számára, akik '90 után végeztek és reméljük, hogy egymásra találnak a különböző évfolyamoknak a diákjai, adott esetben a tanárai.

A református iskola oktatói egyformán fontosnak tartják a tudást, a hitet és a közösségi tudat erősítését

Százéves fennállásának központi ünnepségét tartja ma a Baár–Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthon. A rendezvényt megnyitó hálaadó istentiszteletet Szabó István, a fenntartó Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke tartja. A református oktatás e kiemelt intézményének igazgatója, Tombor László kifejtette, hogy a pedagógiai munka során a tudásra, a hit és a közösségi tudat erősítésére egyforma hangsúlyt fektetnek. Egykor a Baár–Madas leányiskola volt, sőt a kezdet kezdetén leánynevelőnek indult. Miért éppen 1907-ben érett meg a helyzet egy ilyen református intézmény indítására?

–Már évekkel azelőtt folytak a tárgyalások a budapesti református egyházközség és a dunamelléki egyházkerület között. Ezekre azért volt szükség, mert 1892-ben Baár János német származású katolikus polgár az előbbi, Madas Károly magyar református földbirtokos pedig az utóbbi számára végrendelkezett alapítványtételről. Az egyházközség is, az egyházkerület is leánynevelőt akar létrehozni, aztán kiderült, hogy a sikerhez a célokat és a forrásokat egyesíteni kell. Keresztül is vitték. A századfordulón ugyanis a nőnevelés kérdése fölértékelődött a magyar társadalomban, a református oktatás pedig mindig is igyekezett lépést tartani az értékállónak tűnő modern pedagógiákkal.

–Az intézmény a két világháború között híres leánygimnáziummá nőtte ki magát, általános iskolával is kibővült, de a kommunizmus véget vetett a református oktatásnak. Ma egy 16–17 év óta működő, koedukált református iskola ünnepli a centenáriumot. Mi jelenti itt a kontinuitást?

–Az 1952–1990 közötti iskolanélküliség idején valóban csak a lelkekben élhetett –élt is– a Baár–Madas összetartozás-tudata. Az állandóság avagy folyamatosság nyilvánvalóbb jele, hogy a fenntartó most is a Dunamelléki Református Egyházkerület. Ugyan a Baár–Madas egyszerre gyermekbarát és oktatásközpontú, gyönyörű épületegyüttese nem 1907-ből, hanem 1930-ból való, ezt is a kontinuitás jelei között tarthatjuk számon. És bár régen –többségükben felső középosztálybeli– lányok jártak ebbe az iskolába, ma pedig fiúk, lányok vegyesen, azért a szellemiség, a hármas cél ugyanaz, mint száz éve. Egyrészt, hogy diákjaink hitükben megerősödve kerüljenek innen ki, gyülekezetük, egyházuk aktív tagjai legyenek. Másrészt, hogy olyan tudást szerezzenek az iskolában, amelyet önmaguk, családjuk fenntartására és tágabb közösségük szolgálatára tudnak majd hasznosítani. Harmadrészt: a Baár–Madasban mindig hangsúlyos volt és lesz a nemzeti identitás, kultúra és az anyanyelv ápolása.

–Százhuszonöt éve született Ravasz László, a két világháború közötti korszak nagy püspöke. Neki is szívügye volt a Baár–Madas. Rákosi Mátyás által favorizált utódja, Bereczky Albert vezetésével a megbénított egyház „jónak látta”, hogy az intézmény „betagozódjék a Magyar Népköztársaság egységes nevelési rendszerébe” …

–No igen, ismerjük ezeket az akkoriban született úgymond önkéntes felajánlásokat! A diktatúra egyházellenességéről, de a keresztyének kitartásáról is sokat elárul a korabeli, most felújított szószékünk esete. Ezt az iskolaelvétel előtt az istentiszteleti alkalmaknak is helyet adó tornacsarnokban felállított szószéket 1952-ben, az államosításkor több darabban az utcára hajították. Egy arra közlekedő fuvaros azonban lovas kocsijára pakolta, és elszállította Pesthidegkútra, az ottani református gyülekezetbe. Annak az egyházközségnek a szószéke volt több évtizedig. A rendszerváltozás után visszakerült hozzánk, utóbb restauráltattuk, a mai centenáriumi ünnepségen pedig újra felavatjuk, immár a díszteremben.

–Érezhető a falak között annak következménye, hogy 1990 előtt több nemzedékre kiterjedően megszakadt a hitgyakorlás láncolata sok családban?

–Számos olyan diákunk van, akik csak lazábban kötődnek a valláshoz. Mindenesetre a mi iskolánk merítése, válogatási lehetősége a gyermeklétszám országos apadása ellenére is még eléggé nagy. Igyekszünk tehát olyan tanulókat felvenni, akikben fogékonyság van a hitük megerősítésére.

–Mégsem minden hívő szülő adja egyházi iskolába a gyermekét.

–A magam részéről sajnálom, hogy szüleik révén sok tehetséges gyermek nem minket erősít, hanem a „konkurenciát”. Van olyan szülő, aki úgy gondolkodik: a családban már biztosítja a vallásos nevelést, erre a gyülekezet is rásegít, nem kell, hogy „túltelítődjék” a gyermek. Beíratja inkább egy olyan, valóban jó színvonalú önkormányzati iskolába, amelyről azt gondolja, az ő gyermeke fejlődését legjobban elősegíti…

–Az eddig említetteken túl miben áll a vonzereje a Baár–Madasnak?

–Sok szülő számára az itt folyó magas szintű oktató-nevelő munkában, amelynek köszönhetően például a középiskolai tanulmányi versenyeken elért eredmények alapján az ország első 25 középiskolája között vagyunk. A hat évfolyamos és a négy évfolyamos képzést kínáljuk, nagyon komolyan vesszük a tehetséggondozást. Nyilván tovább erősít minket a versenyhelyzetben, hogy a következő tanévben egy nyelvi-kommunikációs és egy matematikai emelt szintű csoportot is indítunk… Sokakat vonz az iskolánk környezete, a jó levegő is. Továbbá a szülők szeretnék a gyermekeiket fizikailag és lelkiekben is biztonságban tudni, és sokan úgy vélik, ezt mi biztosítjuk. E szülői kívánalom nagy felelősséget ró ránk, aminek igyekszünk is maximálisan megfelelni.

–Vannak közírók, akik arra célozgatnak, kár a pénz az egyházi iskolákba, mert ott jobboldali szavazókat „képeznek”…

–A fő anyagi nehézséget nálunk éppúgy az állami alapnormatíva ez év ősz leszállítása okozza, mint a fővárosi fenntartású intézményeknek. Máskülönben a politikai helyzettől és meggyőződéstől függetlenül evidencia, hogy a nemzeti összetartozás-tudatra, a kultúra és a magyar múlt ismeretére az új nemzedék tagjainak is szükségük van. Ezek politikai nézetektől függetlenül mindannyiunkat összekapcsolnak.

–Gondolom, lesz miért hálát adni Istennek a mai centenáriumi ünnepségen…

–Már az év eddigi részét is a száz év felidézésének szenteltük. Ma azonban velünk lesznek a volt diákok is, köztük olyan idős asszonytestvéreink, akik még a régi Baár–Madasban érettségiztek. Azt hiszem, ők az iskola történetében a legfontosabbak; nagymamaként, dédnagymamaként több száz gyermeket ők küldtek újjáéledt intézményünkbe.

1907. október 12-én a Lónyay-villában, a Hunyadi János út 26. szám alatt mondta el megnyitóbeszédét Szilassy Aladár, a Baár–Madas Felsőbb Leányiskola és Nevelőintézet igazgatótanácsának első elnöke. Akkor tizenkét lány várta a tanév kezdetét, nem is sejthették, hogy száz évvel később több mint ötszáz gimnazistát szolgál majd az iskola.

Az iskola a megalapítók nevét viseli, a katolikus Baár Jánosét és a református Madas Károlyét, akik vagyonukat külön-külön egy református felsőbb leányiskola és nevelőintézet létrehozását szolgáló alapítványra hagyták. Mivel Baár a Dunamelléki Református Egyházkerület, Madas pedig a Budapesti Református Egyházközséget bízta meg vagyona fölötti rendelkezéssel, az egyesülés és az iskola létrejötte sokáig váratott magára, végül 1907-ben a Lónyay-villában megkezdődött a tanítás.

A leányiskola egyre bővült, ezért az 1910-es években az Attila útra költözött, majd 1930-ban végső otthonra lelt a Medgyaszay István által tervezett iskolakomplexumban, mely a kor legmodernebb tanítási intézménye volt. 1948-ban államosították, négy évvel később az egyháztól is elvették az iskolát.

Harmincnyolc év kényszerszünet után 1990-ben a Dunamelléki Egyházkerület újraindíthatta, de az egész épületet csak három évvel később vehette birtokba. A Baár–Madas ekkor már koedukált gimnázium és kollégium volt, sőt 1997-ben elindult a hatosztályos általános iskolai képzés is.

A centenáriumi év jegyében már az előző tanítási évben is tartottak ünnepi rendezvényeket (Áprily Vers- és Prózamondó Verseny, véradás, A mennyezet virágai hímzéskiállítás, Miatyánk kiállítás, Mezei Pál jótékonysági koncertje, 1907 perces foci), de a programsorozat csúcspontja egyértelműen az október 12-i megemlékezés volt.

Szabó István püspök, a rendezvény fővédnöke felavatta az iskola régi-új szószékét, majd ünnepi istentiszteletet tartott zsúfolásig megtelt tornateremben. Az igehirdetés központi gondolata a Baár–Madas szellemi, lelki titkának megfejtése köré fonódott. Szabó István Ravasz László korábbi püspököt idézte: „Aki ide belép az »aranykapun«, annak találkoznia kell ezzel a titokkal!” Szabó István elmondta, bár félelmetes időket élünk, szem előtt kell tartanunk, hogy „...nem félelemnek lelkét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” Ebben van minden keresztyén iskola lényege, és ebben van a Baár–Madas titka! Fel kell tennünk a kérdést: jó-e a Baár–Madasban tanulni? Jó-e a Baár–Madasban tanítani? Jó-e ebben az iskolában lenni? Ha erre igen a felelet, megtaláltuk a Baár–Madas titkát!

Az istentisztelet után Tőkéczki László világi főjegyző beszélt a református nevelés jellegzetességeiről, a református nevelés szabadságának és kötöttségének paradox mivoltáról. A gimnázium korai évektől napjainkig tartó útját dr. Héder Jánosné Váróczi Piroska, az iskola egykori növendéke, az újraindult gimnázium igazgatóhelyettese elevenítette fel Sok volt a lépcső... című visszaemlékezésében. A délelőtti program zárásaként Tombor László igazgató köszönetet mondott az iskolát az újraindulás óta szolgáló tanároknak, munkatársaknak. Bak Zsuzsanna, Berkesiné Berényi Eszter, Dobrosi Márta, Kovács Gáborné, Reingruber Éva, Wrábelné Hadházy Judit, Bejek Géza, Berkesi Gábor, Gyimesi Zoltán és Hofher István kapott kitüntetést. Ünnepi műsort adtak a gimnázium egykori és jelenlegi diákjai, melyben a korai évekből és napjainkból mutattak be iskolai életképeket. Ezután sor került az osztálytalálkozókra, bár sok öregdiák már a korábbi programokon is együtt vett részt.

Az ünnepség másnap folytatódott a Deák téri evangélikus templomban, ahol jubileumi hangversenyt adott Fassang László orgonaművész, a Baár–Madas Jubileumi vegyeskara és a Psalterium Hungaricum kórus Csere Ágnes, Fasang Eszter, Madarász-Losonczy Bálint és Fasangné László Éva közreműködésével. A nem mindennapi rendezvényen Arany János, Berkesi Gábor, Bódiss Tamás, Cseri Zsófia és M. Losonczy Katalin vezényelt. A kétnapos rendezvénysorozat az öregdiákok szombat esti báljával zárult, melynek a gyönyörű iskola adott otthont.

A Baár–Madas Református Gimnázium centenáriumi ünnepségének keretében Szabó István püspök felavatta az iskola régi-új szószékét. A „katedra” Medgyaszay István tervei alapján készült még 1930-ban, és egészen 1952-ig szolgálta az intézményt. Az államosítás időszakában a szószéket egyszerűen az utcára vetették, a teljes pusztulástól a pesthidegkúti gyülekezet egyik presbitere mentette meg: lovas kocsival vitte el a hidegkúti templomba, ahol Hegyaljai György lelkész befogadta a lepusztult állapotában is gyönyörű pulpitust. A gyülekezet 35 évig használta is a szószéket, majd 1993-ban visszaadta a Baár–Madasnak, végül ez év tavaszán sor kerülhetett a felújítására, melyet az iskola szülői adakozásokból és egyházi támogatásból fedezett. A pulpitust Jakab Attila restaurálta eredeti tervrajzok és régi fényképek felhasználásával, ám komoly gondot jelentett, hogy az úrasztaláról még csak terv sem maradt fent, valószínűsíthető, hogy ez a darab nem is létezett. Szerencsére a lágymányosi templom berendezése, igaz jóval nagyobb, de gyakorlatilag megegyezik a Baár–Madaséval, így volt kiindulási alap az úrasztalának megtervezéséhez. Az így teljessé váló bútorzat az ugyancsak felújított díszteremben kapott helyet, tehát újra méltó helyén szolgálhatja a református diákságot.

Száz év a tanítás és a nevelés szolgálatában

Fennállásának századik évfordulóját ünnepelte október 12-én a Baár-Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthon. A jeles napon szószékavató, istentisztelet, az iskola egykori növendékének visszaemlékezése, előadás, több kiállítás, jelenlegi diákok műsora és osztálytalálkozók tették emlékezetessé az ünnepet. Másnap jótékonysági hangverseny és bál zárta az egész évben zajló centenáriumi ünnepségsorozatot. Láng Zsolt polgármester a képviselő-testület és a maga nevében levélben köszöntötte az iskolát százéves jubileumának alkalmából.

Szószékavató a díszteremben

Hosszú és kalandos, a XX. századra jellemző történet után került vissza a Baár—Madas iskolába a Medgyasszai István által 1929-ben tervezett szószék. 1952-ben, az államosítás idején kidobták az utcára, ahonnan egy hidegkúti ember szekéren szállította el a református parókiára, Hidegkútra. Ott őrizték 1993-ig, akkor került vissza az iskolába, azonban további 15 év kellett ahhoz, hogy méltóképpen felújítsák a fenyőből készült, magyaros szecesszió stílusában készült szószéket.

Hűség Istenhez és az alma materhez

Az ünnepi istentiszteletet Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke tartotta a zsúfolásig megtelt, frissen felújított tornateremben, aki a Baár— Madas iskola szellemi és lelki titkáról beszélt. Tőkécki László világi főjegyző a református nevelés jellegzetességeit elemezte.

Az iskola egykori növendéke, később igazgatóhelyettese, a Baár—Madas alapítvány létrehozója, Héder Jánosné Váróczi Piroska személyes hangú, megható visszaemlékezését olvasta fel az iskolában töltött csodálatos, ám sokszor viszontagságos évekről, „Sok volt a lépcső…” címmel.

Tombor László igazgató köszöntőjében kiemelte, hogy az itt végzett diákok a nehéz időkben is hűek maradtak iskolájukhoz, és őrizték az iskola szellemiségét. Az igazgató reményét fejezte ki, hogy a Baár—Madas továbbra is hozzájárul az egyházi és magyar közoktatás ügyéhez, a nemzeti kultúra ápolásához, az egyetemes emberi értékek képviseletéhez.

Kiállítások, jótékonysági hangverseny

Az ünnepi napon három tárlatot is rendeztek az iskolában. Az iskolatörténeti kiállításon több tablón dolgozták fel az alapítás és az épületek történetét, bemutatták az iskolában zajló egyházi nevelést, az internátusi életet, az iskolai egyenruhákat, a testvérvárosi kapcsolatokat. A sportkiállításon a diákok által elért nagyszerű sportsikereket bizonyító kupákat, érmeket, mezeket állították ki. A Küküllő mentéről hozta el az iskolába fafaragásait Sándor János, akinek a kiállítását Székely András Bertalan művelődésszociológus nyitotta meg. A centenáriumi ünnepségsorozatot október 13- án Fassang László orgonaművész és a Baár—Madas Jubileumi Nagykórusának jótékonysági hangversenye, majd bál zárta.

Szabó Istvánt, az iskolát fenntartó Dunamelléki Református Egyházkerület püspökét a Baár—Madas iskola jövőjéről kérdeztük.

—A magyar közoktatás nagyon nehéz, válságos helyzetben van, részben a csökkenő gyereklétszám, részben a „reformok” miatt. Ez nyilván érinti még az erős hagyományokkal rendelkező, jól működő, nagyon jó eredményeket felmutató iskolákat, mint amilyen a Baár—Madas is. Az iskola jövője, úgy gondolom, abban van elrejtve, amiben a múltja is: a pedagógusok és a diákok hűségében. Ha ez továbbra is érvényre jut a következő időszakban, akkor a jövőben is nagyszerű iskola lesz a Baár—Madas.

Száz esztendõ, ezernél több diák

Darányi Ignác, a Dunamelléki Református Egyházkerület fõgondnoka már 1890-ben szorgalmazta, hogy a vidéki városokhoz hasonlóan Budapesten is hozzanak létre leánynevelõ intézetet.

Biztatására egy gazdag pesti polgár, Baár János és Madas Károly földbirtokos külön-külön alapítványt tettek e célra. Mindketten azzal a feltétellel, hogy a leendõ iskola vegye fel a nevüket.

Mivel azonban a befolyó adományok egyenként kevésnek bizonyultak, a két számlán lévõ pénzbõl 1907-ben Baár–Madas Református Leánynevelõ Intézet elnevezéssel nyitották meg az iskolát. Elõször egy budai villában tanítottak, késõbb pedig kibérelték a Vérmezõ sarkán álló épületet. Az intézmény kezdetben kizárólag felsõbb lányiskola és internátus volt, az I. világháború alatt lett érettségit adó líceum, majd gimnázium.

Jó hírnevüknek köszönhetõen a Rózsadomb nyugati lejtõjén 1929-ben Medgyaszay István tervei alapján elkészülhetett szecessziós stílusú saját épületük. 1945-ben, a kötelezõ általános iskola szervezés idején elindították az alsó négy évfolyamot is. Három év múlva az alsóbb osztályokat, 1952-ben pedig a teljes intézetet államosították.

Az iskola újjászervezésére csak a rendszerváltáskor került sor, immár koedukált formában. A Lórántffy Zsuzsanna utcai épületüket 1993-ban kapták vissza, akárcsak az utcára dobott szószéket, amit egy jó lelkű ember szekéren vitt el a hidegkúti református parókiára, és ott õrizték negyven éven át. A Baár–Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthon máig tartó népszerűségének titka a jövõ igényeihez igazodó, de a múlt hagyományait hűségesen õrzõ oktatásban rejlik.

Példát mutató diákok

A Baár–Madas Református Gimnázium és Általános Iskolában nemcsak beszélnek a környezetvédelemről, hanem tesznek is érte, így kiérdemelték az ökoiskola címet.

A Budapest Szálló mögött a domboldalba simuló iskola adottságai is kitűnőek, a hatalmas kert valóságos arborétum. A fák alatt, a cserjék mellett tábla jelzi a növény faját, az odúk és madáretetők pedig azt is, jó helyen járunk.

–A gondokkal küszködő oktatásban miért vállalkoztak pluszfeladatra, hogy környezettudatos gondolkodásra és a természet védelmére is neveljék a diákokat?

–Nem úgy kezdődött, hogy elhatároztuk: ökoiskola leszünk – mondta a biológiát, kémiát és környezettant is oktató Jánossyné dr. Solt Anna tanárnő. – Az iskola vezetése és tanári kara korábban is fontosnak tartotta a környezetvédelemre való nevelést, ezért az iskolai kirándulásoktól kezdve kertünk gondozásáig sok ökológiával kapcsolatos programot szerveztünk. A kiöregedett fák helyére például őshonos fákat, cserjéket ültettünk. Ezek felismerését itt tanulják meg a diákok. A természetet azok tudják védeni a legjobban, akik előbb megismerik, majd megszeretik.

–Hol tartanak az ökológiai munkaterv végrehajtásával?

–Csatlakoztunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által meghirdetett Madárbarát kert elnevezésű mozgalomhoz, az iskola kertjébe fészekodúkat helyeztünk ki, és a gyerekek telente magokkal etetik a madarakat. Az udvaron esővízgyűjtőket alakítottunk ki, a lenyírt fűnek, a szerves hulladéknak, a lehullott lombnak pedig komposztálót. Gyűjtjük a veszélyes hulladékokat, a műanyag palackoknak zsugorítót heleyztünk el a porta mellett. Így a diákok megszokták, hogy ne a szemétbe dobják, hanem zsugorítás után a gyüjtőládába. Nem pénzkérdés, hanem szervezés, odafigyelés eredménye, hogy az iskolai büfében csak egészséges és környezetkímélő árukat lehet kapni. Nincs szénsavas üdítő, chips és csokit csak ünnepeken lehet venni, így elnyertük a Gyermekbarát büfé címet. Fontos tevékenységünk, hogy évek óta vizsgáljuk a Békás-patak vizét.

–Hogyan és mit mutatnak a mérések?

–Évente kétszer 15-20 gyerekkel elmegyünk a Tinnye és Biatorbágy közötti patakhoz, a diákok mintákat vesznek, és a patakban élő gerinctelen állatok faj és egyed számából következtetni lehet a szennyezésre. A fiatalok szembesülnek azzal, hogy a környezetszennyezés milyen károkat okoz. Aki látja, bizonyosan nem dob szemetet a patakba.

–Három éve kapták meg az ökoiskola címet. A diákok szemlélete mennyire változott?

–A környezetbarát magatartást nem osztályozzuk ugyan, de azt tapasztaltam, hogy a sokféle ökológia programnak rendkívül pozitív a hatása, méghozzá hosszú távon. Az a gyerek, aki megtanulja, hogy a falevelet nem szabad elégetni, az felnőttként sem fogja károsítani a környezetét. Nálunk egy kiránduláson soha nem kell mondani, hogy ne szemetelj! Az a cél, hogy az iskolában tanultakat a gyerekek hazavigyék, és példát mutassanak a családjuknak és másoknak is.

Dicsőségtáblán olvasható a nevük

Tábla hirdeti a Baár–Madas Református Gimnázium folyosóján, kik a legjobb tanulói, sportolói. Minden diák álma, hogy egyszer az ő neve is felkerüljön a táblára.

Szabó Gergely neve előkelő helyen olvasható a dicsőségtáblán, mert az országos középiskolai tanulmányi versenyen biológiából a 8. helyen végzett, megkönnyítve útját az orvosira.A 12. b osztályos fiú láthatóan nem könyvmoly-típus, mint kiderül, a gyakorlatban valósítja meg az ép testben ép lélek mondást.

–A tanulás mellett általában hetente ötször járok edzésre a Lágymányosi Spartacus kajak-kenu szakosztályába – meséli Gergely. – Szerencsés vagyok, mert jó sportágat választottam, tavasztól őszig a szabadban edzünk. A tavalyi országos ifjúsági bajnokságon Sághy Mártonnal kenupárosban elsők lettünk. Ha felvesznek az egyetemre, akkor sem hagyom abba a kenuzást, de az első a tanulás lesz.

A 18 éves Juhász Boldizsár sem töltötte tétlenül az elmúlt öt évet a gimnáziumban. Két éve a Lóczy Lajos országos földrajzversenyen első lett, idén pedig matematikában szeretne döntős lenni.

–A tudás mellett sok pluszt kapunk az iskolában – mondja Boldizsár. – Az évek alatt valódi közösségek alakultak ki. Közösen járunk kirándulni, sportolni, vagy környezetvédelmi programokon veszünk részt, például szemetet szedünk a budai Várban. Kedvenc tantárgyam a matematika, az ELTE-n akarok tovább tanulni. Mellette sok minden érdekel, gitározom, szeretek olvasni. Tévét ritkán nézek, csak időpocsékolás…

A 17 éves Vágási-Kovács Anna bekerült az Édes anyanyelvünk verseny országos döntőjébe, a református iskolák anyanyelvi versenyén pedig 2. lett. A 12. c osztályos lány vajon hogyan került Gyöngyösről a budai gimnáziumba?

–Gyöngyösön a lelkipásztorunk felesége javasolta ezt az iskolát – mesélte Anna. – A szüleim rám bízták a döntést. Utolsóévesként elmondhatom: jól döntöttem, mert nemcsak szellemileg, hanem lelkileg is gyarapodtam. Sokat köszönhetek a felkészítő tanáraimnak, Berényi Eszternek és Kerekes Barnabásnak. Hogy szeretek-e sokat beszélni? Ez nehéz kérdés… Úgy gondolom, feleslegesen nem fecsegek.

A kitűnő tanuló Anna büszke az iskolájára, de az alma matere is büszke lehet rá és társaira.