Ünnepi műsorral tisztelegtek múlt héten az Aradon kivégzett 13 honvédtábornok és a Pesten mártírhalált halt gróf Batthyány Lajos miniszterelnök emléke előtt a Baár–Madas Gimnáziumban. Budapesten egyedülálló, a szabadságharc hőseiről készült emlékszobrot is avattak az iskolában.

Tombor László igazgató szerint sajnálatos módon napjainkban a múlt ismerete már nem annyira fontos, sok diáknak a nemzeti ünnep csak történelmi tananyag. Éppen ezért az iskoláknak nagyon komoly szerep jut abban, hogy tudatosítsák és érthetőbbé tegyék a régmúlt eseményeit.

–Intézményünkben kiemelten fontos szerepet kap a hazaszeretetre való nevelés, az október 6-i esemény résztvevői pedig méltóak arra, hogy emléküket megőrizzük.

A megemlékezés során a diákok felidézték a korabeli eseményeket, majd elhangzott Tóth Kálmán „Mikor az akasztófákat faragták” című verse. Az igazgató átvette Szák-Kocsis Pál ez alkalomra készített domborművét, mely a vértanúk és az egykori miniszterelnök képmását ábrázolja. A reliefet készítő művész elmondta: a fővárosban máig nincs emlékszobra a szabadságharc hőseinek, ezért mintegy hiánypótlásként készítette el arcképcsarnokát, melyet az iskolának adományozott.

–Bízom benne, hogy itt még érték a hősiesség, a bátorság és a hazaszeretet. Az ünnepi műsort előadó  12. e-s tanulók nemcsak pontosan tudják, hogy mi történt 160 éve, hanem átérzik az események súlyát és jelentőségét. Juhász Marcell azt mondja, nem szabad elfelejteni azokat, akik a szabadságunkért harcoltak és a hazáért áldozták életüket. Békési Fanni szerint sokan nem is tudják felsorolni az aradi vértanúkat, sőt a hét vezérrel tévesztik össze őket. Pásztor Dániel azt gondolja, hogy az aradiak nélkül talán ma nem beszélhetnénk a magyar nyelvet.

A Baár–Madas Református Gimnázium műemléki védettségű, szecessziós épülete már önmagában is üzen mind külső megjelenésével, mind belső tereivel. Aranykapunak hívott ékes bejáratát reggelente többszáz diák ostromolja. Ők már megszokták a patinás burkolatolat, a tiszta falakat, a stílusos, egyedi készítésű szekrényeket, faliújságokat; ők sietnek, vonulnak, igyekeznek kellő időben a kellő helyszínen –valamelyik tanteremben– megjelenni. Ám aki először lép be az intézménybe, visszafogja a lépteit, nézelődik, és engedi, hogy hasson rá a szépség.

2009. október 5-én a gimnázium földszinti aulájában ünnepélyes emlékműavatásra gyűlt egybe sok tanár és diák. Olyan alkotást lepleztek le, amely az önfeledt nézelődés helyett megálljt parancsol, és megrendítő emlékezésre sarkall. A különleges mementónak története van. Az építész, szobrász és fafaragó művészember –Szák-Kocsis Pál– kezébe akadt egy kivágott körtefa törzsének enyhén hullámvonalas, gyönyörűen erezett darabja. Ez –elmesélése szerint– szinte kérte, hogy valami méltót készítsen belőle. Ekkor eszébe ötlött az őt régóta nyugtalanító tény: az aradi vértanúknak egész Budapesten nincs emlékszobruk.

Nem emlékszobor készült, hanem fafaragás. A hosszúkás, hullámvonalas fába arcok vésődtek, és az arcok összeérnek, így alkotva egységet; az arcok egyszerre sugároznak hősiességet és megtörtséget, elszántságot és belenyugvást. Az alkalom kapcsán versírásra is ihletet kapott művészt idézve: „Férfiak arca – tizennégy izzó szempár néz ide ránk. A szabadság / áldott szentjei, bátor, vértanú hősök”. (Azért tizennégy, mert az emlékfán Batthyány Lajos is szerepel.)

A mementó méltó helyét kereste. Alkotója a Baár–Madas auláját ilyennek tartotta. Évente megkoszorúzzák majd, de a hétköznapokban is lesz, aki meg-megáll előtte, és emlékezik. Talán a mindig céltudatosan és zajosan közlekedő diákok is lelassítják a lépteiket, ha elhaladnak mellette.