„Tebenned bíztunk eleitől fogva”
Fekete Ágnes: A Baár–Madas budapesti református
gimnázium 100 éve alapult. Most először nem a múltról, hanem a jelenről lesz
szó. Néhány diáktól kérdeztem meg, mit jelent számukra egy 100 éves iskolába
járni. A diákok után Tombor László igazgatót hallják.
Lány1: Az, hogy száz éves –ide járok két éve–,
nekem ez túl sokat nekem nem mond, vagy annyira nem érzem át ennek az
egésznek a súlyát.
Fiú1: Én például már tíz éve ide járok, mi voltunk az első
általános iskolai osztály. Így, hogy régebb óta járunk ide, így szerintem
jobban átérezzünk, hogy száz éves. De igazából mi is csak tíz évet láttunk
belőle.
Fekete Ágnes: Tíz év a száz évből.
Fiú1: Igen. Tulajdonképpen minket is lehetne ünnepelni.
Fekete Ágnes: És milyen volt ez a tíz év?
Lány2: Elsőben csak tizenheten indultunk, minden évben
jöttek új gyerekek.
Lány3: Én is harmadikban csatlakoztam.
Lány2: Igen, és akkor így végül is már így egész szép szám
lett. Aztán páran elmentek hetediktől...
Lány3: Kiegészültünk. Van egy új osztály, nagyon jó
osztály.
Fekete Ágnes: Igen? Szeretitek?
Fiú1: Különös összességet alkotunk így együtt. Amivel nem
hasonlít semmilyen más osztályhoz. Például a tanárok is mindig különlegesnek
tartják a mi osztályunkat. A 11. b, akivel kezdtünk ezt a tíz évet, teljesen
más, elkülönülő osztály ebben az évfolyamban is.
Lány3: Barátságok megmaradtak és keletkeztek.
Fiú1: Az, hogy száz éve alapították ezt az iskolát, de a
szüleink például nem járhattak a Baár–Madasba. Legfeljebb a nagy-,
illetve dédszüleink. Az a baj ezzel a századik évfordulóval, hogy kicsit
rányomja a bélyegét ez a negyven év, és így nem lehet átérezni.
Fekete Ágnes: Neked a nagymamád ide járt?
Fiú1: Igen. Amikor ez még leánygimnázium volt, a harmincas
években, akkor ő ide járt igen.
Fekete Ágnes: Hogy hívják?
Fiú1: Filep Judit.
Fekete Ágnes: És ő mit mesélt erről?
Fiú1: Elmesélte, hogy mennyire máshogy nézett ki például az
épület. Mennyivel szigorúbb volt. Egyenruha volt. Akkor járt ide, amikor az
Áprily Lajos volt az igazgató, és így arról is mesélt.
Fekete Ágnes: Jó dolgokat mesélt?
Fiú1: Igen, abszolút pozitívakat, igen. Most volt
osztálytalálkozójuk is, és volt egy unoka, aki ide járt, és nekem kellett
fogadni az ő osztálytársait itt az iskolában.
Fekete Ágnes: Azért ez nagyon jó, nem? Hogy nemzedékről
nemzedékre, tehát mégis ennek a negyven évnek az ellenére van egyfajta
összetartás a régiek és az újak között.
Fiú1: Volt még egy egyébként, egy másik lány. Ő is ugyanígy
a nagymamáink osztálytársai voltak.
Fekete Ágnes: Milyen ez a Baár–Madas?
Fiú1: Annyira nem szigorú, mint mondjuk hetven éve,
nyilván, de azért valamennyire szigorú. Erős iskola. Mindig jó eredményeket
érünk el.
Lány4: Mint egyházi iskola azért bizonyos elvárások vannak,
de ez nem olyan dolog, amit ne lehetne teljesíteni. Annyira nem fajulnak el
a diákok. Nincs az a lazaság, mint más helyeken. Szerintem ez jó.
Fekete Ágnes: Hallotok más iskolákról, hogy mégis mi a
különbség?
Fiú1: Hogyha valakinek valamilyen baja van azt nyugodtan
megbeszélheti, mondjuk tanárokkal is például.
Fiú2: Egy közösséget épít ki. Ide a diákok nem azért jönnek
be, hogy bejöjjenek és délután utána menjenek a barátokkal ücsörögni. Az
ember itt találja meg a barátját az iskolában, meg az osztályában. A
Baár–Madas egy társaságot, közösséget hoz létre. Valamelyik nap jártam
erre szombaton és láttam egy osztálytalálkozót –szerintem tíz évesek
lehettek korukból ítélve–, azt néztem, hogy körülbelül húszan jöttek
össze. Szerintem ez egész jó szám tíz év után.
Lány4: Az érettségizettek is rendszeresen visszajárnak
tanároktól segítséget kérni például könyvtárban. Olyan tanár-diák
kapcsolatok is kiépülnek, hogy számítanak rájuk még a főiskolán is,
egyetemen is.
Lány3: Főleg inkább csak képeket láttunk az iskolában régi
tesiórákról és nagyon rendezett és komolyan folyt az óra. Volt egy kis tó is
az udvaron. A tanárok is szoktak mesélni a régi időkről, leginkább a
földrajztanárunk.
Fekete Ágnes: Miért ő?
Lány3: Itt volt az újraindításakor is, mindig szívesen
emlékeznek vissza. Amikor ide jöttünk 9.-ben, meg az érkező osztályok azok
elmennek a Kerepesi úti temetőbe az alapítóknak a sírjához.
Fekete Ágnes: Melyik a legjobb tantárgy nektek?
Lány4: A tesi.
Lány3: Megszerettem itt a földrajzot. Nagyon jól tanított a
tanár úr, mert felkeltette a figyelmünket.
Lány4: Én a matekot szeretem meg a fizikát, sokat segített,
hogy vannak fakultációk és akkor sok érdekes dolgot lehet megtudni. Tehát
nem csak az anyagot.
Lány3: A nyelveket is szeretem, főleg a németet. Nagyon
függ attól, hogy milyen tanár, mert egy rossz tanár eléggé
„visszanyomhat” a tantárgyhoz.
Lány4: Művészettörténetben is jó eredmények vannak.
Lány2: Kötelező –idézőjelbe téve–, mert a
tantervbe be van építve a hétfő reggeli istentisztelet, időnként persze van
olyan, hogy ha aznap egy nagyon komoly témazárót írunk, mondjuk
történelemből, akkor persze az osztály előveszi a füzetét, de úgy általában
azért figyelnek.
Lány1: Ez úgy van, hogy én is sokszor elterveztem, hogy
most tanulni fogok és nem fogok odafigyelni, de úgyse sikerül, mert mindig
valami miatt odafigyeltem.
Tombor László: 1907. október 12-én indult meg a tanítás a
Baár–Madas iskolában, akkor az volt a neve, hogy Felsőbb Leányiskola
és Nevelőintézet. Még csak tizenkét diáklány volt aki elkezdte; a két
adományozónak Baár Jánosnak és Madas Károlynak a nevét viseli, akik
külön-külön alapítványt tettek. Ebben az időszakban a leánynevelés alap-
vagy középfokú oktatása még nem volt annyira elterjedt és úgy gondolták,
hogy ez a terület az, amelyet érdemes támogatni. Érdekessége Baár János
személyének, hogy ő egy katolikus polgár volt, református barátai voltak, a
református egyháznak adta lényegében a vagyonát. A következő évtizedekben
látványosan fejlődött, előbb bérelt épületben folyt a tanítás, majd 1930-tól
itt a Lórántffy Zsuzsanna utcában Medgyaszai Istvánnak egy csodálatos
épülete készült el akkor, amelyik a kor oktatási igényeit tökéletesen
kielégítette, de ha ma körbejárjuk, akkor ma is gyermekbarát épületről van
szó. Az iskolának a fénykora a 30-as évektől tekinthető. 1945 után általános
iskolával is bővült a gimnázium, 1948-ban az általános iskolai részt
államosították, 1952-ben pedig a református gimnázium is megszűnt létezni.
Az épület létezett, a szellemisége a Baár–Madasnak létezett, és
1990-ben már egy új helyzetben elsőként indulhatott meg az oktatás a
református gimnáziumok közül itt a Baár–Madasban. 1997-től már
általános iskolai része is van.
Fekete Ágnes: Sőt most már egy óvoda is van nem messze.
Tombor László: Igen. Bár az nem tartozik az iskolánkhoz, a
fenntartónk közös.
Fekete Ágnes: Oktatási centrum lett ez.
Tombor László: Így van! Van hat évfolyamos képzésű
gimnáziumi osztályunk, nem is egy, hanem kettő, és van egy négy évfolyamos
gimnáziumi osztályunk, illetve tavaly és ebben az évben nyelvi előkészítő öt
évfolyamos képzést is indítottunk, jövőre a hat évfolyamos osztályainkon
belül szeretnénk tagozatokat indítani, matematika, illetve nyelvi
kommunikációs tagozatot.
Fekete Ágnes: Az ünnepségre kit és mikor várnak?
Tombor László: Az egész év a centenárium jegyében zajlott.
Október 12-én délelőtt kerül sor az iskolának a felújított tornatermében az
ünnepi istentiszteletre, meg az emlékműsorra, délután külön osztály- és
évfolyamtalálkozókat szervezünk, nagyon sokan élnek még szerencsére a háború
előtti illetve az '52 előtti időkből, ők rendszeresen visszajönnek az
iskolába, és nagyon nagy támaszaink ők. 13-án 16 órakor Deák téri
evangélikus templomban lesz egy jótékonysági koncert, amelyen fellép Fassang
László orgonaművész, aki iskolánknak volt diákja. Este pedig egy bál lesz
azon öregdiákok számára, akik '90 után végeztek és reméljük, hogy egymásra
találnak a különböző évfolyamoknak a diákjai, adott esetben a tanárai.
szerkesztő: Fekete Ágnes
Kossuth Rádió, 2007. X. 10. 13:30