A trópusi orchideák hajtásrendszere alapvetően kétféle csoportra osztható.
A hajtásnövekedése, kifejlődése után leáll, a továbbnövekedést a későbbiekben az egyik oldalrügy biztosítja (pl. csónakorchidea).
Hajtása függőlegesen nő és folyamatosan biztosítja a továbbnövekedést, míg a virágzati szárak a hajtás oldalrügyeiből fejlődnek (pl. pillekosbor).
A gyökérzetük életmódjuktól függően változatosan alakulhat. A talajlakó fajoké vastag, ritkás és törékeny; míg a fán élőké dúsak, vastagok, és szorosan az élőhelyül szolgáló fához tapadnak, végük zöld, jelezve hogy itt is folyik tápanyag-előállítás. Felületüket egy speciális szivacsos réteg fedi, amely elősegíti a tápanyagok és a víz felvételét a környezetből.
A párologtatás csökkentése érdekében a magasban élő orchideák levelei merevek, bőrneműek, méretük kicsi, míg a talajon élőké puha és nagyméretű, mivel ott magasabb a páratartalom és több vízhez jutnak a növények.