Magyar útjelzés-rendszerünk
{Dr. Molnár András József: Utak és jelzések, URL: http://www.turistajelzes.hu/utak-es-jelzesek Utolsó letöltés: 2015.04.10.}
Kék sáv, piros kereszt, sárga háromszög, zöld kör... Ki ne találkozott volna már a turista útjelzések különféle színeivel és alakzataival? De vajon tudjuk-e, mit jelentenek? S hogyan állnak össze szinte egyedülállóan logikus rendszerré? Lássuk hát!
A turista útvonalakon a fehér alapra festett színek és alakzatok kiosztása nem véletlenszerű, hanem szándék szerint tükrözik az egyes útvonalak, ill. útszakaszok hálózatbeli szerepét; valamint segítik az útvonalak helyben történő megkülönböztetését.
„Az egyik legfőbb szervező elv, hogy a színek (és alakzatok) az útvonalak megkülönböztetését segítsék elő. Két azonos jelzésű út ne találkozzon, egy jelzés lehetőleg ne ágazzon kétfelé.”
(Turistaútjelzés-festési általános útmutató, MTSz 2011.)
Sávjelzés – vándorutak
Vízszintes sávjelzéssel a vándorutakat jelöljük, melyek a fontosabb kiindulási pontoktól (pl. településközpont, közlekedési állomás vagy megállóhely, turistaközpont) más hasonlóan fontos pontokig és általában a tájegységeken keresztül vezetnek. A fontosság turistaút-hálózati értelemben veendő, tehát nem az út minőségét vagy szélességét jelöli, hanem az úthálózatban betöltött szerepét. Köztük számos sajátos jellegű vagy célú, névvel is ellátott vándorútvonalunk van.
A színek szerepe
A kék sávjelzést használjuk a hosszútávú, legfőbb országos utak jelzésére (Országos Kéktúra, Alföldi Kéktúra, Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra), továbbá egyes térségi jelentőségű fő útvonalak jelzésére is (pl. Bükki Kék, Börzsönyi Kék, Balatoni Kék, Soproni vagy Gödöllői Kék).
Piros sávjelzéssel jelöljük a megyei vagy regionális jelentőségű vándorútvonalakat, melyek olykor több tájegységen vezetnek át (pl. Pest megyei, Közép-, ill. Dél-dunántúli Piros, Palóc Piros, Rákóczi turistaút, Móricz Zsigmond turistaút), továbbá egyes kiemelt jelentőségű helyi útvonalakat. Eredendően a piros a legfőbb útvonalat jelöli ott, ahol nem vezet országos jelentőségű kék útvonal.
A sárga és a zöld sávjelzés pedig többnyire az előbbieken kívüli, helyi jelentőségű vándorutak jelzésére használatos.
A színek sorrendje
A színek sorrendje – éppen betűrend szerint – tehát rangsort is kifejez. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy sávjelzés egy nála magasabb rendű sávjelzésből kiágazva indul el valahol a terepen, s nem valamely fő turista kiindulópontból.
A hálózat fejlődése, valamint az alapelv, miszerint két azonos jelzésű út lehetőleg ne találkozzon, ill. ne kerüljön egymáshoz közel, olykor felülírja a színek ezen eredeti szerepét. Így alakult ki pl. a sárga sávjelzésű hosszútávú Szent Márton kulturális útvonal, a zöld jelzésű Vasfüggöny turistaút és a szlovák-magyar határ menti Északi Zöld vándorút. Sőt, a Kohász Kék útnak pl. csak egy része van kék sávval jelölve – az Országos Kéktúrával való csatlakozás zavarát elkerülendő. A kivételek tehát erősítik a szabályt, de leginkább azt, hogy az utak helyben való megkülönböztetése fontosabb elv a színek által tükrözendő rangsornál.
Funkcionális mellékutak
Mivel nem célszerű mindig a vándorutakba kapcsolni minden érdekes helyet és látnivalót, számos esetben rövidebb-hosszabb leágazások vagy útváltozatok vannak kijelölve ezek bejárására. A mellékút színe mindig megegyezik a csatlakozó út színével, alakja pedig utal annak szerepére. Ha két különböző színű utat köt össze, akkor általában a magasabb rendű színét kapja meg.
„A sávjelzésekből kiinduló kereszt vagy leágazó jelzések színének mindig azonosnak kell lennie az érintett sávjelzés színével.”
(Turistaútjelzés-festési általános útmutató, MTSz 2011.)
Kereszt jelzés – útváltozatok és átkötések
Az álló kereszt jelzés jelöli a sávjelzésű utak legfőbb kapcsolódásait. Jelölhet két út közti átkötést, valamely útból kiinduló és abba visszacsatlakozó (rövidítő vagy hosszabbító) útváltozatot, vagy leágazásként bekapcsolhat egy fontos helyet az úthálózatba. Szükség esetén nem csak sávjelzések között alkalmazzák, s olykor jelölhet önálló útvonalat is valamely sávjelzéshez csatlakozva.
Leágazó jelzések – az útvonal célja szerinti alakzatok
A háromszög jelzésű út hegycsúcsra, ill. kilátóhelyre; a kör forráshoz vagy vízvételi helyhez; a négyzet településre, szálláshelyre vagy közlekedési lehetőséghez; az ómega barlanghoz; az L-alakú jelzés romokhoz vezet. Az emlékmű jel emlékművekhez; a kápolna jelzés keresztény szakrális helyekre (főként zarándokutaknál); s végül a pecsét jelzés egy-egy túramozgalmi útvonal (pl. Országos Kéktúra) bejárását igazoló pecsételő helyre vezet, amennyiben az az útvonalon kívül esik. A leágazó jelzések olykor kereszt jelzésből vagy akár egymásból is kiágazhatnak a színazonosság elvét megtartva.
Mindezeken túl a gyalogos természetjáró turista útjelzések alapvető rendszerét az alábbi újabb keletű, sajátos célú útvonalak és jelzéseik egészítik ki.
Körséta és körtúra útvonalak
A nyílhegyben végződő háromnegyed kör alakú körút (ún. „irányított kör”) jelzés olyan útvonalakat jelöl, melyek visszatérnek a kiindulópontba. Többnyire 1-2 órás sétautakról van szó, de az utóbbi időben hosszabb körtúra útvonalakat is jelölnek már e jelzéssel. Települések, szálláshelyek, turistaközpontok vagy közlekedési állomások, parkolóhelyek környezetében találkozhatunk velük (pl. a Budai-hegyekben a Jánoshegyi vagy a Hárshegyi körút, Dobogókőn a Zsivány körút, a Thirring körút stb.). A gyalogos út- és irányjelzésekről szóló szabvány (MSz-2058712-1988) is tartalmazza e jelzést az előző számban közölt sáv, kereszt és leágazó jelzések többsége mellett.
Tanösvények
A tanösvények, azaz ismeretterjesztő útvonalak jelzései jelenleg nem egységesek. Olykor csupán táblákkal vannak jelölve vagy a tanösvény jellegére utaló ábrával (valamely növény vagy állat képével, pl. a Ciklámen Tanösvény Sopronban), esetenként a fenti körút jelzéssel (ha visszatér a kiindulópontra), vagy – szlovák mintára – átlós sávval. Egyre jobban terjed a T-alakú jelzés alkalmazása is, mely egy lehetséges jövőbeni egységesítés felé vezethet.