Nemes Nagy Ágnes Élete Született Budapest, 1922. január 3. Elhunyt Budapest, 1991. augusztus 23. Sírhely Farkasréti temető Szülei Nagy Jolán, Nagy Mihály Házastársa Lengyel Balázs (1944–1958) Életpályája Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.) Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig szülővárosában élt, s eredeti nevén publikált. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral. Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. Akkor lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy jelképe lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947–1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány, művészet, illetve irodalom olyan nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó. Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből készült fordítása is megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa, 1954–1958 között a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára, 1958-tól pedig szabadfoglalkozású író volt. Költői életműve terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát, az „Ekhnáton jegyzeteiből”-t. Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes, eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái. Az 1970-es–1980-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazája irodalmát külföldi felolvasóesteken és nemzetközi írótalálkozókon, 1979-ben pedig négy hónapot töltött az amerikai Iowában, az egyetem nemzetközi írótáborában. 1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formájában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen. A 12 kötet arról tanúskodik, hogy Nemes Nagy Ágnes az Újhold-eszme megvalósítását életműve részének tekintette. Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. 1998-ban posztumusz megkapta Izrael állam Világ Igaza kitüntetését, Lengyel Balázzsal együtt, mert a Holokauszt idején zsidókat mentettek. Emlékezete 1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes-emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A díjat először 1999-ben ítélték oda három személynek. 1999-ben a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium falán helyezték el bronzból készült emléktábláját, Fekete Géza Dezső szobrászművész alkotását. 2001-ben Budapest XII. kerületének önkormányzata, a Magyar Írószövetség és a Széchenyi Művészeti Akadémia emléktáblát állíttatott a költő egykori lakóhelyén, a Királyhágó utca 5. szám alatti ház falán. Emléktábla Sírkő a Farkasréti temetőben Művei Kettős világban. Versek; Új Hold, Bp., 1946 Szárazvillám. Versek és műfordítások; Magvető, Bp., 1957 Ki ette meg a málnát?; vers: Nemes Nagy Ágnes, rajz: J. Micurka, K. Plecsinta, N. Zamfir; Ifjúsági, Bukarest, 1957 Barátaink a ház körül; vers: Nemes Nagy Ágnes, rajz: Fritz Baumgarten; Abel und Müller, Leipzig, 1961 Jóreggelt, gyerekek!; vers: Nemes Nagy Ágnes, rajz: Győrffy Anna; Móra, Bp., 1962 Az aranyecset. Keleti mese; ill.: Lukáts Kató; Móra, Bp., 1962 Vándorévek; Magvető, Bp., 1964 Lila fecske; ill.: Szántó Piroska; Móra, Bp., 1965 Napforduló; Magvető, Bp., 1967 Nyúlanyó húsvétja; vers: Nemes Nagy Ágnes, rajz: Reich Károly; Móra, Bp., 1968 A lovak és az angyalok. Válogatott versek; Magvető, Bp., 1969 A lovak és az angyalok; 2. bőv. kiad.; Magvető, Bp., 1973 Mit látunk az utcán?; vers: Nemes Nagy Ágnes, rajz: Szecskó Tamás; Móra, Bp., 1974 64 hattyú. Tanulmányok; Magvető, Bp., 1975 Mennyi minden; ill.: Hincz Gyula; Móra, Bp., 1975 (gyermekversek) Bors néni könyve; ill.: Pásztor Gábor; Móra, Bp., 1978 Szökőkút; ill.: Pásztor Gábor; Móra, Bp., 1979 Éjszakai tölgyfa; Békés M. Könyvtár, Békéscsaba, 1979 Egy pályaudvar átalakítása (versek), 1980 Között. Összegyűjtött versek; Magvető, Bp., 1981 Metszetek. Esszék, tanulmányok; Magvető, Bp., 1982 A hegyi költő. Vázlat Babits lírájáról; Magvető, Bp., 1984 A Föld emlékei. Összegyűjtött versek; Magvető, Bp., 1986 Látkép, gesztenyefával. Esszék; Magvető, Bp., 1987 Felicián vagy a tölgyfák tánca. Nemzetközi képeskönyv; ill.: Heinzelmann Emma; Móra, Bp., 1987 Szőke bikkfák. Verselemzések; Móra, Bp., 1988 (Diákkönyvtár) Szó és szótlanság; Magvető, Bp., 1989